Utalván után tán utalvány

Jóságos ég, mi lesz itt? Égszakadás, földindulás? Visszaút nincs, hiszen deklarálták: a települési önkormányzatok augusztus elsejétől rendeletben írhatják elő, hogy legalább tízezer forintnyi rendszeres szociális segély folyósításakor az ellátás összegéből ötezer forintot készételvásárlásra felhasználható Erzsébet-utalványban kell fizetni. Ladányi Tóth Lajos jegyzete.

Egy stadion megépítését fedező pénzösszeghez képest nem nagy a tétel, viszont sok kicsi sokra megy. Sokkolja mindazokat, akik eddig hozzászoktak ahhoz, hogy készpénzben kapták kézhez a segélyt. Tetszik, nem tetszik, csak részben jutnak a „zséhez”, és hiába vágják ki a magas „cét”, pusztába kiáltják a szót. Segély, kiáltás...

Mivel azonban Magyarországon élünk, az élelmes magyarok (a magyar állampolgárok) meg fogják találni a kiskaput, hogy az Erzsébet-utalványt adónak és kapónak is jó legyen.

Akinek a szomját oltotta nappal, s éjjel a sekély kéjjel kecsegtető segély, eladja majd olcsóbban „Bözsit”, csak hogy pénzhez jusson. Nincs ebben rosszindulat, inkább az a rossz, amilyen a fogadtatása a mélyszegénység körében élőknél: az indulat.

Mese nincs, alkalmazkodniuk kell a valós helyzethez. Ha nem is a Messiást várják, de legalább Árpádházi Szent Erzsébetet utalvány formájában. Így válik eggyé az egyház és a templom egere.