A sallang nyíregyházi divatdiktátora - Tóth József az angol királyi család hintójának lószerszámára is készített díszítést (2. rész)

Meggyőződése, hogy a sallangkészítés a reneszánszát éli. Különösen a fűzött, amelyet csak a történelmi Magyarország területén dolgozó bőrművesek tudnak előállítani - a hazai és a határon túli magyarok lakta területeken dolgozó mesterek. Munkájukat "hungarikumként" emlegetik a felhasználók, és ezt a megrendelők által "adott címet" az érintettek szeretnék hivatalos elismerésre, rangra is emeltetni. Erre már tettek is lépéseket az illetékeseknél.

Lószerszámot is tud varrni

A fűzött sallangon kívül van még a vágott, amelyet Európa dél-keleti, déli részén készítenek. A romániai és a balkáni országok bőrművesei szélesebb szíjcsíkot használnak és csillogó rézzel is díszítik munkájukat. Ezt azonban nem nagyon kedvelik más nemzetek lovaglói és fogathajtói, akik inkább a magyar fűzött sallangot rakják lovaik szerszámára. Különösen az ősrégi motívumokat, amelyekkel a valamikor királyi, főúri fogatokat, az azokat vontató lovakat díszítették.

A "sallang nyíregyházi divatdiktátora" is ilyet készít, két vagy több, akár hatvan szálból is fonja azokat. Megrendelői között a fogathajtók vannak többen, akik versenyekre készülve kérnek tőle "hungarikumot". Mivel a fogathajtó viadalokon csak három színű bőr lehet a lovakon, fekete, natúr és konyak színű sallangok készülnek. A natúr azonban hamar koszolódik, a konyak színű pedig rikítónak tetszik, így a legtöbben a feketét kedvelik.

Tóth József persze lószerszámot is tud varrni, az sem okoz gondot neki, de - mint hangsúlyozza - ez a munka "egész embert kíván", nem pedig hobbiféle, amolyan másodállásos tevékenységben dolgozó mestert. Persze, ha kérik, eleget tesz az ilyen megrendelésnek is.

Elmondása szerint a lószerszámot kézzel, két tűvel, az erős bőrt árral lyukasztgatva készítik. És egy cérnával illik végigvarrni a szerszámrészeket, így például az úgynevezett szügyelő varrásához akár 8 méter hosszú cérnaszál is kell, amelyet több húzással feszítenek a végleges helyére az öltéseknél.

A "kenyérkereső" főállása mellett dolgozó mester öt éve "nagyüzemben" készíti a sallangokat. Egy balesetben maradandó lábsérüléseket szenvedett, ami végérvényesen"visszaültette" teljes szabadidejére a csikóra, a munkapadra.

Kitűnik darutollas kalapjával, lelógó fehér bajuszával

Megrendelése pedig bőven akad, most is két fogatra készít sallangokat, amelyek a jövő évi versenyidényben díszítik majd a lovakat. A két lovas fogatokra összesen 20 sallangot fon, öt-öt dísz kerül ugyanis egyenként az állatokra.

Emellett készít bőrtarsolyt, fegyverövet, süveget, sőt orrán varrott román bocskort is, amelyet hagyományőrző együttesek rendelnek tőle. A bocskorokat a határon túli, északnyugat-erdélyi Börvely hagyományőrzőinek készíti. A nagyecsedi lápi betyárok hagyományait őrzők ugyancsak tőle rendelik a valamikori szegénylegények bőrből készült öltözékeit, eszközeit, lovaik sallangjait, amelyeket betyártanyájukon lovasjátékokon, főzés-sütés közben mutatnak be.

Készít továbbá lakásokba dísztárgynak sallangos tükröt vagy más díszítő elemet, csikóbőrös kulacsot, sőt ivókürtöt is. Az utóbbit szintén a hagyományőrző csoportok viszik mint a régi felszerelések tartozékát. Az ivókürt tehén szarvának szarujából készül, amelyet övre vagy nyakba akasztva viseltek egykor a lovasok. A tehénszarvból - azt kinyújtva - előlapot is gyárt a mester íjászok tarsolyához.

A szarvakat vágóhidakról és állatorvosoktól szerzi be, akik szarvkurtításokat végeznek azért, hogy az állatok ne sértsék meg egymást hegyes tülkükkel.

- Nem könnyű az alapanyag-beszerzés - jegyzi meg Tóth József -, hiszen a veszélyes anyagnak számító, kifőzött szarvakat egy osztrák vállalkozás elviszi Magyarországról.

A nyíregyházi bőrművest munka közben láthatják az érdeklődők a különböző fesztiválokon is, ahová rendre meghívják a kézműves mesterek bemutatójára. Öt éve ott van a Mesterségek Ünnepén a Budai Várban, ahol például tavaly 760 mester mutatta be tudását, köztük négy sallangkészítő. A legjobbak találkozójára a Népművészeti Egyesület egész éves tevékenységük alapján választja ki és hívja meg a különböző mesterségek művelőit.

A nyíregyházi sallangkészítő népi öltözékével, darutollas kalapjával, lelógó fehér bajuszával és villámgyorsan járó kezével kitűnik társai közül; sokan megállnak csikója mellett, hogy megnézzék, hogyan készíti a lószerszámok díszeit.

A 62. évében járó Tóth József a mesterségét természetesen megtanította gyermekeinek is. Mint mondja, a legidősebb, Luca nevű lánya ügyesen bánik a szíjcsíkokkal, és Flóra is elkészíti, ha kell, a sallangot. Gergely fia pedig már gyakorolja is a mesterfogásokat, rendszeresen ott van és dolgozik édesapjával a különböző rendezvényeken.

-MTI-