Visszatekintő - Ékszerdoboz a dombon

Zajta - A felújítási munkálatok befejezésével újraszentelték a zajtai templomot.

Négy év után ismét misére hívta a híveket 2014 egyik októberi vasárnapján a zajtai római katolikus templom harangja. Nem mindennapi szertartáson vehettek részt a térségből és a határon túlról érkezett vendégek, ugyanis a szentmisét Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi római katolikus megyéspüspök celebrálta, a homíliát pedig Schönberger Jenő szatmári római katolikus megyéspüspök tartotta.

Régészeti feltárás

Nemcsak egyházfők érkeztek ezen a napon a kis határ menti településre, hanem közjogi méltóságok is. Mindez a kitüntető figyelem annak szólt, hogy megújult, megszépült Zajta 700 éves temploma. A műemlék templomban a felújítást megelőzte egy régészeti feltárás. Amikor 2010-ben a szakemberek középkori építészeti részleteket találtak, majd középkori freskókra is leltek, tovább folytatták a kutatást, s emiatt húzódott el a felújítás.

A rekonstrukciót végző szakemberek munkáját csak az tudja igazán értékelni, aki látta azt a folyamatot, hogy egy romosnak tűnő épületből hogyan is lesz ékszerdoboz a zajtai dombon. E sorok írója többször is láthatta templom felásott belsejét, a levert vakolatot, s a legjobb jóindulattal sem tudta elképzelni, hogy egyszer itt még mise lesz.

Megérte a várakozást

Így voltak ezzel a település idős lakói is. Sokan aggódtak, hogy soha többet nem jönnek már ide szertartásra. Ezt már Kosztya Zoltán, Zajta polgármestere mondta a szentmise előtti köszöntőjében.

– Kemény négy év van mögöttünk, de megérte: Szatmár, de egész Magyarország gyöngyszeme lett a megújult templomunk – fogalmazott a község vezetője. Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériuma vezetője avatóbeszédében kiemelte: fontos szerepet töltött be a templom több száz évvel ezelőtt is, mert testi és lelki menedéket nyújtott az embereknek. A megújult templom ismét gazdaggá teszi az életet a három határ szegletében. Mint mondta, emberi forrásokban gazdag ez a táj, szorgalmas emberek lakják, innen mindig feltöltődve megy haza.

- M. Magyar László -