„Pontosan tudtam, mire vállalkozom”

Nyíregyháza - Az új igazgató a mennyiség helyett a minőségre helyezi a hangsúlyt.

– Bár nem derült ki, hogy milyen igazgató lettem volna, azt gondolom, jobb, hogy most leszek a teátrum vezetője. Akkor még csak 29 éves voltam, azóta sok tapasztalatot szereztem színészként, rendezőként, emberként. Bölcsebb lettem, és amikor most benyújtottam a pályázatomat, pontosan tudtam, hogy mire vállalkozom – mondta lapunknak Schlan­ger András, aki szerint az elmúlt évtizedek változásai a színház világát is érintették.

Nem temeti a színházat, sőt

– A színház szerepe évezredek óta nem változott, a társadalom értékrendjében elfoglalt helye viszont igen. Az ókori görögök – akiknek a színházat köszönhetjük –, minden nézőnek, aki elment az előadásra, kifizették az aznapi munkabérét, mert fontosnak találták, hogy megmutassák az embereknek a különbséget jó és rossz között.

– A mai színháznak a társa­dalom aktuális kérdéseire, problémáira kell válaszokat adnia, összekapcsolnia a társadalmi jót az egyénivel. Ami nagyon sokat romlott az elmúlt években – és ez személyes tapasztalatom is –, az a színészek anyagi és erkölcsi megbecsülése. Amíg korábban ez komoly rangot jelentett, ma már az ország vezető teátrumaiban főszerepet játszókat is csak akkor ismerik meg az utcán, ha látják őket a tévében.

– Alulmaradtunk a „rövidtávú” celebekkel szemben, de ez nem jelenti azt, hogy temetném a színházat. Sőt! Az élő játék, az itt és most varázsa semmi mással nem helyettesíthető, ez az, ami miatt a színházra mindig szükség lesz. A jó színházra, ami elit, de nem elitista. Amikor bemutatkoztam a közgyűlés előtt, azt kértem a képviselőktől, hogy járjanak színházba, mert ha a polgárság – és ezalatt társadalmi réteget értek, nem pedig politikai elköteleződést – ezen a téren jó példával jár elöl, sokan fogják követni őket.

Kevesebb bemutató

Hogy milyen színházat szeretne az új igazgató?

– Nyíregyházán csak egy színház van, tehát ennek az egynek kell minden nézői igényt kielégítenie. Különféle korosztályokat, sokféle ízlést, minden műfajban. Tehát a gyerekdaraboktól a klasszikusokon át az operettig egységesen magas művészi színvonalon kell teljesítenie, ami nem könnyű feladat. A lassan befejeződő évadban tizenöt premiert tartottak, én kevesebb bemutatót és kevesebb előadást tervezek, mert úgy gondolom, hogy az elmélyült munkához erre van szükség.

A teljes cikk elolvasható a Kelet-Magyarország május 9-i számában.