Közérdek?

Ártatlan kérdés volt, de válasz nélkül maradt: azt szerettük volna tudni, kik nyertek a tanyabuszpályázaton, de a minisztérium megtagadta az információt. Hogy ez mitől titkos, fel nem foghatom. Ha a mi pénzünket költik rá, az a minimum, hogy elmondják, hová teszik. Száraz Ancsa jegyzete.

De nálunk az adatokért könyörögni kell, és ez is csak rosszabb lesz. Egy hétfői döntés szerint a közérdekű­adat-igénylés teljesítéséért a jövőben pénz is kérhető, így félő, hogy a nem túl gazdag újságok lemondanak majd az állami alkalmazottak fizetésére vagy a milliárdos szerződésekre vonatkozó infókról. Sebaj, írnak az időjárásról. Kevesebbe kerül, és az olvasók idegrendszerét is kímélik.

Lenne megoldás: a közérdekű adatokat fel kell tenni egy honlapra, hogy bárki megtalálja. De nem Magyarországon: akkor kiderülne, melyik miniszter fizet egynapi autóbérlésért 280 ezer forintot, hogy az állami cégek vezetői hány jogcímen vesznek fel fizetést, és hogy egy felügyelő­bizottsági tagság tízszer annyit is hozhat a konyhára, mint egy átlagcsalád havi jövedelme. Ott állna feketén-fehéren, hogy a piaci ár hányszorosát számlázza ki az állam egyes cégeknek, és mindenki láthatná, kikhez kerül a köz pénze. Ám amíg nem ez a cél, addig a közérdekű adat csak névleg szolgálja a köz érdekét. És úgy tűnik, nem ez a cél.

- Száraz Ancsa -