Megkérdeztük: Ön hogyan emlékszik vissza a pillanatra, amikor megtudta, hogy sikerült a felvételije?

Nyíregyháza - Kollégáinkat és ismert közéleti szereplőket kérdeztünk: Ön hogyan emlékszik vissza a pillanatra, amikor megtudta, hogy sikerült a felvételije?

– Két éve jelentkeztem az egri főiskola rekreációszervezés és egészségfejlesztés szakára – mondta el egy nagy levegővétel után Pánczél Zoltán. A Nyíregyházi KC balkezes átlövője szerint akkor 350 pont volt a limit, amit meg kellett ugrania.

S megugrotta: a súlypontemelkedésével sosem volt gondja, ezek szerint az esze is vág, mint a borotva. – Sms-ben kaptam a jó hírt. Akkor Egerben játszottam, a késő délutáni edzés után beültünk a srácokkal egy bambira, ekkor csippent a telefonom. Csak egy szolid ünneplésre futotta, mert másnap folytatódott a meló – emlékezett vissza.

– Majd’ pontosan harminc éve történt, hogy a miskolci Földes Ferenc Gimnázium végzős testnevelés szakosai, a 4/f-esek Tiszacsegén búcsúztattuk a gimnáziumi éveket. Igyekeztünk jól érezni magunkat, amikor telefonon kaptuk a hírt szüleinktől, hogy sikerült. Nyolc fiú és hat lány volt a társaságban, valamennyien testnevelés szakon folytattuk. Természetesen méltóképpen megünnepeltük a sikeres felvételit. Jómagam és még öt társam Nyíregyházán szereztük meg a diplomát, és végül nyíregyházi is lettem, hiszen itt élek már jó ideje - mondta Kőhalmi Richárd, röplabdaedző.

– Az életünk egyfajta tánc, a lényeg, hogy helyes lépéseket tegyünk – vallja Simon Júlia Rita, aki a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett az idén. – Emelt szintű angolos osztályban kezdtem a kölcseys éveket, ahol egy élménydús verébtábor után megkezdődött a kemény munka. Persze, nem csak tanulásból állt az életünk: cserediákprogramok, versenyek, osztálykirándulások, bulik, érdekes tanórák sokasága előzte meg az érettségit – mesélte Júlia, akinek hobbija a versenytánc. – A táncot és a tanulást a fővárosban sem szeretném elhanyagolni, ősztől ugyanis a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán kezdem az iskolát! – büszkélkedett.

– Érettségi után Kecskemét műszaki főiskolájára adtam be a jelentkezést. Két évig naponta gyúrtunk a jó eredményre különórákon, így eséllyel, de nem túl magabiztosan vágtam bele életem nagy kalandjába. Aztán izgatottan vártuk a postát (akkor még nem volt civil net), és lestük, hogy vastag, vagy vékony borítékot kapunk-e kézbe. Később a Nyíregyházi Főiskola volt, ahová már egy tanfolyam révén besétáltam. Több tucatnyi kollokvium, néhány szigorlat, és fél tucatnál több más szakma megszerzése miatt már nem hozott úgy tűzbe, de a diplomát nem adták ingyen - mondta Pusztai Sándor, fotóriporter.

– Egyik nap egy vékony borítékot hozott a postás, ebből derült ki, hogy megütöttem a mércét, ősztől főiskolás leszek. Ennél sokkal jobban bevésődött az emlékezetembe a magyar szóbeli felvételi, amelyen Az ember tragédiáját húztam, feladatom pedig a 15 szín bemutatása volt. Küzdöttem és bízva bíztam, ugyanis részletesen csak egy színről tudtam beszélni, amelyiket megtanultam az érettségire. Ezt mint nagy kedvencemet vezettem fel és adtam elő kellő határozottsággal a „zsűrinek”, akik szerintem sokkal inkább a stand up-omat pontozták, mint a lexikális tudásomat - mondta Palicz István, újságíró.

– Őszintén szólva kristálytisztán nem emlékeszem, hiszen nagyon régen, 1974 nyarán volt. Még telefonunk sem volt, nem hogy mobil, nem tudhattuk mi az sms, a Viber... Különösebben nem izgultam, hiszen a szóbelim jól sikerült, de azért nagyon örültünk, hogy debreceni agráros lettem. Az egyetemi éveket késéssel indíthattam, mert akkor ősszel már be is vonultam, akkor az egyetem előtt tizenegy hónapos katonásdi volt a módi. Az a jó hír egyébként azt is jelentette, hogy elindulhattam az önálló élet felé, aminek előnyeit az egyetemen igyekeztem is kihasználni... - mondta Mán László, szerkesztő.

– Amikor jelentkeztem (akkor még nem így hívták) a Nyíregyházi Főiskola kommunikáció-magyar szakára, szinte biztosra mentem: a jó középiskolai bizonyítványt megspékelte egy masszív érettségi, ehhez jött a diákolimpiai bajnoki címért járó három „sportos” plusz egység, így a ponthatárok meghirdetése előtt páholyban érezhettem magam. A jó hír érkeztekor nagy kő nem esett le a szívemről, csak pár sör gurult le a torkomon. Mesterképzésre Szegedre jártam, oda cidrisebb volt bekerülni. Büszke voltam rá, hogy a felvettek közül a legjobb (50 pontos) írásbelit írtam - mondta Tarnavölgyi Gergely, újságíró.

KM