Nincs elég gyógytornász a létszámstop miatt

Nyíregyháza - Hány szakemberre lenne még szükség? És miért nem kezdeményezik a létszámstop eltörlését?

Két mosolygós, tréningruhás hölgy várta a liftet. – Hová, hová? – kérdezte az éppen érkező ismerős. – A tornaterembe, gyógytornára – válaszolták szinte egyszerre. Már túl voltak a gerinc­sérvműtéten, megszűnt a fájdalom, jött a gyógyulási folyamat egy újabb nagyon fontos lépése. A gyakorlatokat fegyelmezetten csinálták végig, néha egy-egy szisszenő hang jelezte, érzékeny pontot ért el a mozdulat…

És legalább ilyen érzékeny területet érint a kérdés: van-e elegendő gyógytornász a hazai kórházakban?

– A létszámstop miatt nincs – jelentette ki a napokban Horváth Mónika, a Semmelweis Egyetem fizioterápiai tanszékének vezetője.

– A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház intézményeiben 43 gyógytornász dolgozik – tudtuk meg Pap Judittól, a Jósa András Oktatókórház ápolási igazgatójától. – A szakdolgozói létszámot fekvőbeteg-ellátás esetén az ágyszámhoz, járóbeteg-ellátásnál a rendelési óraszámhoz igazítva minimumrendelet írja elő. Jelenleg abban a kedvező helyzetben vagyunk, hogy minden engedélyezett gyógytornász állásunk betöltött. Sajnos volt olyan időszak, amikor üres státuszok voltak, akkor azonban nem volt gyógytornász, aki jelentkezett volna az állásra – tette hozzá.

Közel négyszáz beteg havonta

– A Med-Works statisztika alapján egy gyógytornászunkra havonta átlagosan 150–200 fekvő- és 200–300 járóbeteg ellátása jut – említette lapunknak Gyurisné Kanyári Szilvia. A Jósa vezető gyógytornásza elmondta azt is: az ambuláns betegforgalom igen nagy a gyógytorna-szakrendeléseken, ezért a foglalkozásokat órarend szerint csoporttornákon tartják meg, indokolt esetben a beteget kiemelik a csoportból, és egyéni tornán vesz részt. A gyógytornászok forgó rendszerben dolgoznak, félévente más-más munkaterületen végzik a munkájukat.

– Amennyiben egyes területeken kevesebb a beteg, a gyógytornász a munkanapja további részét más osztályon dolgozza le, ezzel segít a túlterhelt kolléganőknek – magyarázza a szakember.

– A gyógytornászok a kórházak minden osztályán jelen vannak – erősíti meg Gyurisné Kanyári Szilvia. – Egyes osztályokon nem szükséges állandó gyógytornász tevékenység, de elérhetőnek kell lennünk. Ilyen többek között az infektológia, a hematológiai osztály vagy a fül-orr-gégészet. Vannak osztályok (krónikus belgyógyászat, mozgásszervi rehabilitáció stb.), ahol naponta végezzük a gyógytornakezeléseket, de még több lenne az igény a betegek állapota miatt. Az egészségügyben minden mindennel összefügg, és erre jó példa, hogy az ortopédiai osztályon sikeres a várólista-rövidítés, azonban a több, az operáción már átesett beteg miatt jelentősen megnőtt a gyógytorna iránti igény is.

– Kórházainkban jól képzett, igen felkészült és speciális kezeléseket is nyújtó gyógytornászok dolgoznak. A szakmai fejlesztés folyamatos, az orvostudomány fejlődésével napra készen lépést tartunk – utalt jogos büszkeséggel a kollégái szaktudására a vezető gyógytornász.

Adódott is a kérdés: ha nem lenne rendeletben rögzítve a gyógytornászi létszám, az ideális helyzet eléréséhez hány szakemberre lenne még szükség?

– Reálisan nézve a jelenlegi zsúfoltság csökken­tése a gyógy­torna-szakren­deléseken, a speciális kezelések kivitelezése, és így a betegelégedettség is javítható lenne 6–7 plusz gyógytornásszal – számszerűsített az ápolási igazgató.

Miért nem lépnek?

Nem hagyhattuk ki azt a kérdést sem, ha országos gond a szakemberhiány, a gyógytornászok társasága miért nem kezdeményezi a rendelet módosítását, hogy a valós igényekhez igazítsák a minimumrendeletet, mi több, töröljék el a létszámstopot. – Az ilyen kezdeményezés nem a Magyar Gyógytornász-Fizioterapeuták Társaságának kompetenciája, ez ügyben a Szakmai Kollégium és Szakdolgozói Kamara az illetékes, ahol ez napirenden van – ismertette a társaság elnökségének álláspontját Gyurisné Kanyári Szilvia. Azzal a véleménnyel sem lehet vitatkozni, hogy a humánerőforrás-hiány országos szinten minden szakdolgozót érint, és ez nem csak a gyógytornászok helyzetére érvényes.

Kevesebb beteg, kicsivel több pénzért

Boczákné Cziáky Boglárka gyógytornászként két éven keresztül tartozott a nyíregyházi kórház kötelékébe. Több osztályon is foglalkozott a betegekkel, naponta 9–10 is „megfordult” a kezei között, csoportos gyógytornát is rendszeresen tartott.

– A rehabilitációs osztályon például az összes fekvőbeteget meg kellett tornáztatnunk a kollégáimmal, ilyenkor egy emberre naponta legalább 9–10 beteg jutott. Ez alapján nyugodtan mondhatom, alaposan túl voltunk terhelve. Úgy tudom, hogy a kórház akkori helyzete nem tette lehetővé a létszámbővítést – mesélte lapunknak Boglárka, aki szerint az „egészséges” az, ha egy szakember maximum hat-hét fővel foglalkozik egy nap.

– Most kezdek egy magáncégnél, ahol várhatóan napi hat beteget kell majd megtornáztatnom, ami nekem és a pácienseknek is jobb, mert több időm jut rájuk, alaposabb munkát tudok végezni, ezzel a felépülés is meggyorsulhat – mondta el lapunk érdeklődésére Boglárka, aki hozzátette: pár ezer forinttal keres többet így, mint a kórházban.

KM