A sztár és a gázsi

A sztárgázsi szó hallatán nagyon sok embernek nyiladozik a bicska a zsebében, mert ha igaz a szóösszetétel jelentése,

akkor a sztár szerte a világon azt jelenti, hogy csillag, fényesen ragyogó, a gázsi meg bért, fizetést, honoráriumot. Angyal Sándor jegyzete.

Egy maradandó alkotást felmutató ember vagy egy rendkívül népszerű művész egyénisége, arca bizony mindenütt a világon nem filléreket, hanem százezreket, sőt milliókat ér. Sokakban felmerülhet ennek fényében, hogy miért ér negyedmillió forintot adásonként egy esti vetélkedő zsűritagjának a gázsija, aki a tévében szól pár mondatot egy-egy gyermekprodukció után, tapsol kicsit, és úgy tesz, mintha csodálkozna. Tíz adás, az két és fél milliós gázsi, amit a nézők havidíjából meg az állam bőkezű támogatásából fizetnek ki nekik fejenként.

Ám ez még a kevésbé feltűnő! Akadnak olyan se nem fényes, se nem csillagok, akik maguk szabják meg, mennyiért hajlandóak fellépni például egy pesti buliban vagy egy rendes járda nélküli falu napján, ahol télen tüzelő hiányában szünetet tartanak az iskolában. Nemrég azon prüszkölt a fővárosi közönség, hogy a világsztár hölgy nemcsak elkésett az előadásról, de le is szűkítette a műsorát azért a közel negyedmilliárdért, amit azonban nem felejtett el zsebre, vagyis számlára tenni. Hallani persze hírolvasók, súgógépről bemondók több százezres havi gázsijáról, a visszatérő Győzike húszmilliós honoráról, a szakvéleményt írók százezreket érő (?) oldalairól, kétballábas futballisták busás fizetéséről a kétszáz néző előtt játszott meccs után.

Folytathatnánk még a sort az élet más területeivel, csakhogy az már veszélyes zóna lenne, ott már tíz- és százmilliárdok ütik a szerencsések markát. Igaz, náluk nem hiányzik a fényes ragyogás, hiszen ők szerencsés csillagzat alatt születtek. Hogy ebből mit áll a büdzsé vagy a sok minimálbéres, azt ne tőlem kérdezzék!

- Angyal Sándor -