Tovatűnt ellenőrök

Sokadszorra hallunk a rádióban, tévében arról, mennyire támogatják újabban az otthonteremtő családokat, és hogy végre nálunk is megmozdultak a bérek a pedagógusoknál, az orvosoknál, az ápolónőknél, meg a szakmunkásoknál is. Angyal Sándor jegyzete.

Talán a kevesebb több lenne, ha nem harsognák éjjel-nappal, hogy Magyarország jobban teljesít. A növekvő bérek akkor is éreztetik a hatásukat, ha az árak nem csökkennek az ígért szintre. Sőt, megfigyelhető például, hogy a rezsicsökkentés égisze alatt jó néhány termék ára éppen ellenkező irányba mozdul, például egyes húsféleségeknél, miáltal a kisebb áfakulcs a többe kerülő árucikkeknél pótolja a kiesést. Mégis úgy vélem, a sokszor indokolatlan közköltekezés ellenére is számos család valamelyest könnyebben él most, mint pár évvel ezelőtt. Még inkább megmutatkozna ez, ha nem szórnának milliárdokat vitatható létesítményekre, vagy ha útját állnák végre a sokat emlegetett mutyizásnak.

Mindezt amiatt említem ezúttal, mert – sajnos – gyakran megfordulok gyógyszertárakban, hogy kiváltsam a háziorvos által felírt patikaszereket. Sokan tágra nyitjuk a szemünket, amikor a gyógyszerész közli velünk az árakat. Amiket nemrég még pár száz forintért megvehettünk, azok mostanság több ezerbe is kerülnek, főleg az életfunkciókhoz nélkülözhetetlen tabletták. A közeli piacon sem különb a helyzet: már nyolcszázat is elkérnek egy kiló vastag héjú paradicsomért, akárcsak a szomszédos vegyesboltban egy negyedkiló, jobbféle feketekávéért. Mármost a fentebb nem érintett foglalkozású emberek, kiváltképp a munkanélküliek vagy a közmunkások még a tekintetüket is elfordítják az ilyen árcéduláktól.

Kapitalizmus ide, piaci verseny oda, vagyunk jó néhányan, akik az eredmények ellenére is hiányoljuk a szigorú árellenőrzéseket, amelyek gátat szabhatnának végre a szabad rablásnak.

- Angyal Sándor -