Többet kap vissza, aki önzetlenül ad

Nyíregyháza - Érdekből vagy kényszerből lehetetlen volna önkéntes munkát végezni.

Az önkéntes segítségnyújtás nemcsak a betegek, rászorulók, hanem a munkát ingyen, de annál lelkesebben végző önkéntesek számára is lélekemelő. Segíthet kilépni a mindennapi élet állandó pörgéséből, új hobbinak is nagyszerű, felkészülhetünk vele a babavárásra, munkavállalásra, de pozitív példát mutathatunk vele a környezetünknek, serdülő gyermekünknek is, nem beszélve az ismeretekről, élményekről, melyekkel gazdagodunk.

A 2013 óta működő, mára az ország egyik legnagyobb önkéntes kezdeményezésévé vált K&H gyógyvarázs mesedoktorok program az év végéig közel 250 meseórával várja a segíteni vágyókat, akik a gyermekek lelki egészségének javulásához járulhatnak hozzá azáltal, hogy az ország 47 kórházának valamelyikében mesét olvasnak betegágyban fekvő kicsiknek.

Összeállításunkban annak jártunk utána, mennyire népszerű az önkénteskedés megyénkben. Egy holland bankár és egy magyar grófnő által 2004-ben alapított és bejegyeztetett Mosolygó Kórház Alapítvány a fővároson kívül több magyarországi nagyvárosban, így Nyíregyházán is végez karitatív, önkéntes munkát, s az önkéntesei – ahogy azt Kelemen Anett, a nyíregyházi egység koordinátora elmondta lapunknak – rendszeresen jelen vannak a Jósa András Oktatókórház gyermekosztályán. Mindebből már kitalálni sem nehéz, hogy a beteg gyermekek nem könnyű óráit szeretnék némiképp bearanyozni, s a hangulatuk javításán keresztül felgyorsítani a gyógyulás folyamatát.

Munka mellett is vállalható

– Kézműves-, bábos, zenés és egyéb játékos foglalkozásaink vannak, s ezeknek a felhasználásával igyekszünk egy kicsit megmosolyogtatni, játékba invitálni a kórház beteg gyermekeit. Hetente jelen vagyunk a különböző részlegeken, s ha kell, több órát is eltöltünk az ellátottakkal. Jelenleg 8–10 főből áll a csapat, a létszám soha nem állandó, a segítőink jönnek, mennek, attól függően, hogy kinek hogyan alakul az élete.

– Nyilván van közöttünk álláskereső, de szép számmal akad olyan munkatárs is, aki fontosnak érzi, hogy a munka mellett is segítsen, és a munkarendjével ezt össze is tudja egyeztetni. Ezért a munkáért nem jár fizetség vagy másféle elismerés, de a gyermekek mosolya mindenért kárpótol. Ahogy a feladat elnevezésében is benne van, érdekből vagy kényszerből mindezt lehetetlen végezni, az igazi öröm számunkra valóban az, ha egy foglalkozás jól sikerül és el tudtuk feledtetni a gyerekkel a gondjukat-bajukat.

Kelemen Anett elmondta azt is: nem csak a koordinátori feladatok ellátásáért felel, maga is látogatja a gyermekeket, s a zenélésen kívül még számos foglalkozást tart. További érdekesség, hogy azért itt is van „felvételi”, vagyis a jelentkezőknek egy előzetes beszélgetésen kell részt venniük. Természetesen már az interjúztatás során kiderül, hogy valaki megfelelő-e a feladatra vagy sem. Az elvégzett munkát dokumentáljuk, az eszközöket saját felajánlásból teremtjük elő, illetve az alapítványi központ is támogat ebben bennünket. Egyébként folyamatosan keresünk önkénteseket. Ez nemcsak a kicsiknek, nekünk is rengeteg örömet ad. Egy nagyon hálás munkáról van szó, s aki közel érzi magát a gyerekekhez, s tud kórházi körülmények között dolgozni, közöttünk a helye – tette még hozzá a csoportkoordinátor.

Fontos a belső motiváltság

–Pár éve még gyermekcipőben járt az ilyesfajta társadalmi szerepvállalás Magyarországon, manapság azonban egyre nagyobb az érdeklődés az önkéntesség iránt – osztotta meg lapunkkal tapasztalatait Inántsy Pap Sándor tréner, facilitátor, szervezetfejlesztő. Az Inspi-Ráció Egyesület elnöke szerint az önkéntes munka kiváló eszköz arra, hogy a fiatalok fejlődjenek, tapasztalatokat szerezzenek, kipróbálják magukat különféle munkaterületeken – legyen szó rendezvényszervezésről, szemétszedésről, állatgondozói vagy kórházi segítségnyújtásról – felfedezzék, mire képesek, felkészüljenek a nagybetűs életre.

– Én többnyire 12–18 fős középiskolás csoportokat koordinálok, és a D. I. A. módszert alkalmazzuk, amely felkészítéssel kezdődik, a cselekvéssel folytatódik, majd a tapasztalatok feldolgozásával zárul. Utóbbi korántsem elhanyagolható, hiszen például a beteg idősekkel foglalkozó tizenévesek nehezen képesek szembesülni az emberi kiszolgáltatottsággal, mulandósággal, márpedig az a cél, hogy örömteli, felszabadító érzésként, kellemes élményként éljék meg azt, hogy másokon segítenek. Ha motiváltak maradnak, felnőttkorban is bátran és lelkesen állnak majd a feladatok, az újabb társadalmi szerepvállalások elé – magyarázta a szakember.

- KM-MJ,PI -