Itt a TE időd: inspiráló példák, lélekemelő, igaz történetek

Nyíregyháza - Bármelyikünk képes hatalmas eredményekre – vallja Szalay Ádám.

Szalay Ádám sikeres üzleti tréner és kommunikációs szakértő, akivel rendszeresen dolgozunk együtt az Inform Média rendezvényein és akinek nemrégiben jelent meg az „Itt a TE időd” című könyve. Kíváncsiak voltunk arra, miért adta írásra a fejét, mi volt a célja a kötettel.

– Sok embert ismerek, aki valahogy még harminc-, negyven- vagy ötvenévesen is arra vár, hogy a nagybetűs élet számára is elkezdődjön – mesélte lapunknak Szalay Ádám. – Mintha azt gondolná, hogy egyszer majd megszólalnak a kürtök, felmegy a függöny, és végre ő is esélyt kap, végre ő is labdába rúghat. Elárulok egy titkot: nagyon sokáig én is ilyen ember voltam. És fájt nekem az élet minden egyes nap, és persze mindig irigy voltam azokra, akiknek sikerült, és mindig bosszankodtam a saját balszerencsémen. Aztán egyszer csak belém csapott a nagy felismerés. Hogy a függöny nem megy fel magától, hanem nekem kell felhúznom. Hogy a játékot nem a nézőtérről kell nézni, hanem nekem kell kimennem a pályára játszani – csak akkor rúghatok majd labdába. Ott és akkor hoztam egy döntést a felismerésem hatására, hogy kilépek az élet nagy váróterméből és elkezdem azt az életet élni, amire mindig is vágytam. És minél bátrabban cselekedtem, annál radikálisabban javult az életem. Ezt az élményt akarom megteremteni mindenkinek, akinek elege van a parttalan várakozásból és a hiú reményekből.

– Arra a kérdésre, hogy ez nem túl nagy vállalás-e, azt mondja: az ő dolga az, hogy sikerrel gyakorolja a fenéken billentés művészetét, hogy kibillentse az olvasót a komfortzónájából. – Ne beszéljünk mellé: a komfortzóna nem arról szól, hogy ott jól érezzük magunkat. A komfortzónánk valójában toleranciazóna: megszoktuk, elviseljük, még akkor is, ha közben másra vágyakozunk. Én csak arra jöttem rá, hogy nem kell megvárni, amíg már nagyon fáj. Hogy nem kell elmenni a falig: megtapasztalni az anyagi csődöt, a válást, a munkahely elvesztését, a betegséget vagy bármilyen másik krachot ahhoz, hogy végre aktivizáljuk magunkat. Ennek a könyvnek egyetlen feladata van: hogy kedvet csináljon a változtatáshoz.

Egyszerű lépések

Szalay Ádám még javában televíziósként dolgozott, amikor érezte, hogy váltania kell. És hogy mikor érkezett el a felismerés? – Tizenegy évvel ezelőtt, harmincnégy évesen, csaknem 15 évnyi televíziózás után olyan helyzetbe kerültem, hogy a fizetési papíromra nem lehetett panaszom, a munka mégsem jelentett már örömet. Rutinná vált. Minden feladattal kapcsolatban azt éreztem: ezt már megcsináltam, villog az R-betű, minden csak ismétlés. Küzdelmes volt az az időszak. Végül leesett a tantusz: nem az a megoldás, hogy leszegett fejjel megyek előre és dolgozom tovább, hanem az, hogy változtatok a hozzáállásomon. Íróként arra vágyom, hogy nagyon sok embernek adhassam meg a kezdő lökést a pozitív változásokhoz.

Világos, egyszerű, megléphető lépésekből raktam össze egy rendszert. És arra is törekedtem, hogy mindeközben megőrizzem a bennem lakó mesélőt, az egykori naplós riportert. Megírtam benne azokat az inspiráló történeteket, amelyek engem is lelkesítettek, még televíziósként. Lévay Gyuri történetét például. Ő majdnem mindent elvesztett egy agyhártyagyulladás után, mégis talpra állt. Az idén nyáron már az egyik vezető üzleti lap címoldalán láttam, világszinten is elismert, sikeres magyarként. Kovács Gézáét, aki összesen 160 kilót adott le, és visszanyerte örökre elveszettnek hitt, férfias alakját. Döbbenetes akaraterőt tudott felmutatni, csak meg kellett találnia azt az ösztönző célt, ami képessé tette erre. Mindannyiuk lélekemelő, igaz meséje arról szól, hogy bármelyikünk hatalmas eredményekre képes, ha megtalálja azt, ami igazán motiválja, ami lelkesedéssel tölti el, ami számára erőt ad az utazáshoz. És az ő inspiráló példáikon keresztül megérthetjük saját magunkat, felfedezhetjük a saját mozgatórugóinkat is.

KM