Nyírségi Disznótoros Fesztivál

Nyíregyháza - Hagyományteremtő céllal rendezik meg a fesztivált.

Értjük mi, hát hogy ne értenénk, miért kell hajnalban kelni azért, hogy néhány bátorító pálinka után leterítsük a jó ideje hizlalt jószágot, hiszen ha délelőtt fognánk hozzá a munkához, nemhogy ebédre, talán még vacsorára sem készülne el a toroskáposzta, hurka-kolbász és tepertő „szentháromság”, mégis… Persze, nem mindenki osztotta a véleményünket, sőt! A véres részletektől tapintatosan megkíméljük az olvasókat, annyit azonban elárulhatunk, hogy mire szombat reggel átléptük a Sóstói Múzeumfalu kapuját, a sülő hagymás vér mámorító illata vastag felhőként úszott a skanzen felett.

A nagyszülők receptje

Az I. Nyírségi Disznótoros Fesztiválra és XVII. Nemzetközi Böllérversenyre érkezett csapatok már javában sürögtek-forogtak: a kötényes férfiak és fejkendős asszonyok egyaránt kockáztak, karikáztak és kóstolgattak, szakértő szemmel görnyedtek a hatalmas, mennyei párát ontó üstök fölött és felváltva ragadták magukhoz a méretes fakanalakat, s kavartak egyet-egyet a készülő műremekeken. Ahány udvar, annyiféle recept és praktika, de a jókedv mindenhol az „alapfelszerelés” része: széles mosolyokkal, vidám kurjantásokkal és népi ritmusokkal idézték meg a falusi disznóölések hamisítatlan hangulatát a települések, baráti társaságok, céges kollektívák alkotta csapatok. Mindent elkövettek azért, hogy az övék legyen a legfinomabb disznóság.

Tepertőnek valót vagdalt a Westsik Vilmos Élelmiszeripari Szakképző Iskola három diákja, akik először indultak a böllérversenyen: hurkát, kolbászt töltöttek és toroskáposztát készítettek a fiúk.

– A szüleimtől és a nagyszülőktől tanultam meg a disznóhús feldolgozását, nincs benne nagy mutatvány – árulta el Rocska László, s hozzátette: a nagymamának és nagypapának soha nem volt kőbe vésett hurka- és kolbászreceptje. A titok: a saját szájízük szerint fűszereznek. Esetleg egy kicsivel több paprika, bors mehet a kolbászba, főleg akkor, ha szeretjük a csípős, pikáns ízeket.

Évente kétszer vágtak

– A disznó feldolgozásához csak a fogópálinka után lehet hozzákezdeni – mondták kórusban a férfiak a nyíregyházi Bokortanyák Lakosságáért Egyesület sátrában. A tirpákság múltjának ápolását tűzték zászlajukra a civilek, akik helyt álltak a böllérversenyen is: a 140 kilós mangalicából tirpák módra majoránnás májas hurkát töltöttek, toroskáposztát készítettek, és kemencében sült oldalassal, valamint tarjával kínálták a vendégeket.

– A autentikus recepteken nem érdemes újítani – súgták meg a csapat szakácsai, majd felelevenítették: évente kétszer, András-napon és január végén-február elején vágtak sertést a tanyasi családok, a húst füstölték, így tartósították és tárolták.

– A világ gasztrotérképén hagyományos ételeivel előkelő helyet foglal el a magyar konyha – emelte ki Krivács András. A Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség elnöke kifejtette: a magyaros ételekhez kapcsolódó rendezvények, a különböző bográcsételek főzőversenye, a hagyományos disznóvágás vonzzák a látogatókat, itthon tudatos marketinggel erősítik az idegenforgalomnak ezt az ágát. Vannak külföldi példák előttünk: Barcelonába ugyanannyian utaznak el a napfény, mint a katalán konyha ínyencségei miatt. Ezekben az országokban rendkívül népszerűek a gasztronómiai tematikus utak.

Megyei gasztroturizmus

– A régi magyar ételeket és ízeket az erdélyi konyhából eredeztetjük. A hajdan egységes vagy hasonló ízvilágú hagyományos magyar étkek jelentős változásokon estek át, de megmaradtak a tiszta, értékes alapanyagok, az autentikus receptgyűjtemény, amelyet a Nyírségi Disznótoroson is elővettek a böllérek. A gasztroturizmusban – amely már nem csak az ötcsillagos szállodák éttermi kínálatát foglalja magában, hanem az ilyen fesztiválokat is – van perspektíva, és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében több népcsoport gasztrokultúrája elegyíthető. Ahogyan mondani szoktam a kollégáimnak, itt még a földnek illata, a zöldségeknek és gyümölcsöknek ízük van, és ez az, amit javunkra fordíthatunk – jegyezte meg Krivács András.

Dél körül már igencsak hívogatóak voltak az illatok, a bátrabbak igyekeztek minél több versenyző étkeit megkóstolni – ahogy tették ezt a szakmai zsűri tagjai is, hiszen el kellett dönteniük, melyik csapat készítette a legízletesebb disznóságokat. Mire mindenki kellemesen jóllakott, az eredmény is megszületett: a legjobb kolbászt a nyíregyháziak, a legfinomabb májas hurkát a nagykállóiak készítették, de díjazták a párlatokat és a legnépszerűbb csapatot is. Senki nem távozott üres kézzel, és ami a legfontosabb: korgó gyomorral.

Köszöntő gondolatok

Dr. Kovács Ferenc polgármester köszöntőjében elmondta: a nyíregyházi programok közül a gasztronómiai tematikájúak a legnépszerűbbek. A városvezető Krúdy Gyula gondolatait idézve rámutatott: disznóölésnél százféle dolgot kell tudni, melyek viszont egy könyvben sem írattak meg, hanem az emlékezet és a megbízható hagyomány igazítja el az embereket.

Dr. Szabó Tünde rendezvénynyitó beszédében a magyar kulturális értékek megtartásának fontosságát hangsúlyozta.

– Ebben az idősebbeknek és a fiataloknak egyaránt nagy szerepük van, hiszen míg az előbbiek továbbadják a hagyományainkat, addig az ifjúságnak nem csak meg kell tanulnia, de meg is kell tartania azokat – mondta a sportért felelős államtitkár.

- KM -