Híd épülhet a találkozási pontokból

Nem mindennapi egyháztörténeti eseménynek adott otthont vasárnap délután a nyírszőlősi református imaház: Közös gyökereink és a megváltás fénye címmel zsidó-keresztyén párbeszédet rendeztek.

A vendégeket Kósa László református lelkész köszöntötte. Utalt arra, hogy a keresztyén-zsidó párbeszéd a II. világháború befejeződése után kezdődött meg.

„Az emberek menekülnek a szabadulás ünnepétől, Istentől és a rokonoktól.”

A holokauszt szörnyűségei után a protestánsok kezdeményezték, hogy jó lenne értelmezni a zsidóság XX. századi tragédiáját, fontos lenne tisztázni a vallások kapcsolatát. A zsidó vallás természetesen a zsidósághoz kötődik, a kereszténység eredete azonban maga a zsidóság. Mindenki számára fontos tehát az identitástudat és a másik tisztelete.

Szükség van az emberek közötti dialógusra, a keresztyének és a zsidók közötti párbeszédre, hogy mindenki békében, tiszteletben éljen. Kósa László szólt arról is, hogy már a XIX. században is volt példa a református lelkész és a zsidó rabbi párbeszédére. Ismeretesek olyan egyházi vezetők, akik kölcsönösen tisztelték egymást, legendás barátság szövődött közöttük.

Befogadó város

Jászai Menyhért Nyíregyháza alpolgármestereként és Nyírszőlős önkormányzati képviselőjeként üdvözölte az egyházak képviselőit és az érdeklődőket. Kiemelte, hogy Nyíregyháza mindig befogadó város volt, mindig jó kapcsolatot ápolt a város a történelmi egyházakkal és az egyéb vallási felekezetekkel, s ez együttműködés mind a mai napig tart szociális és kulturális téren egyaránt.

– Fontos a párbeszéd. Előtte azonban mindenki a maga hitében erősödjön meg, s utána jöhet a párbeszéd. Ez akár missziónak is tekinthető, közös feladatunk a világban. Nagy veszély fenyegeti az emberiséget, gondolok az emberi felelőtlenségre, a természeti katasztrófákra, a klímaváltozásra.

Éppen ezért fontos az összefogás, hogy közösen kérjük az Úr áldását – fogalmazott az alpolgármester, aki utalt Krúdy Gyula több novellájára is. Felidézte a papok padját, ahol a papok helyet szorítottak a rabbinak is. Megemlékezett Burger István zsidó földbirtokosról is, aki alapítványt hozott létre a város javára is. Neve a nyíregyházi önkormányzat Burger István-díjában él tovább.

Eloszlanak a félelmek

Részt vett a rendezvényen dr. Feldmájer Péter, a MAZSIHISZ Közép-Magyarországi Területi Csoportjának elnöke, aki többek között a következőket mondta:

– A második világháború előtt természetes volt a párbeszéd az egyes egyházak papjai között, legyen szó a történelmi Magyarország bármelyik városáról. A papok és a rabbik beszélgettek egymással. A vallástörténészek a különbségeket keresik, de nekünk azt kell keresnünk, ami összeköt bennünket, ami közös bennünk. Ha összegyűjtjük azokat a pontokat, amelyek összekötnek bennünket, akkor jó irányban indulunk el.

A beszélgetés, a párbeszéd fontosságát emelte ki köszöntőbeszédében Seszták Oszkár, a megyei közgyűlés elnöke.

– Eloszlanak a félelmeink, ha többet tudunk meg egymásról. Eloszlanak fenntartásaink, előítéleteink a beszélgetések során, ezért van nagy szükség ezekre a párbeszédekre.

„Az örökkévaló végül a zsidóságot, a választott népét átvezette a szabadságba.”

A szabadulás ünnepe

Köszöntötte még a vendégeket Färber György, a Nyíregyházi Zsidó Hitközség elnöke, valamint Oszlánszki László, a Nyíregyháza-Sóstói Református Egyházközség gondnoka is.

Rosenfeld Dániel Imre kántor éneke után az egyházi párbeszéd házigazdája, Kósa László bemutatta a két résztvevőt – dr. Róna Tamást, az alföldi régió vezető rabbiját és dr. Gaál Sándor református esperes-lelkészt, valamint ismertette eddigi életútjukat is. A párbeszéd felvezetéseként a Csalagutat hozta példának a moderátor lelkész:

– Egymással szemben kezdték el fúrni a csatornát a szakemberek, majd elérték a találkozási pontot. Mi is keressük a találkozási pontokat, hogy majd aztán azokból egy hidat építhessünk.

A közel kétórás beszélgetésnek egy-egy részletét elevenítjük fel.

– Különleges időszakot élünk most, gondolok a húsvét és a pünkösd közötti időszakra, ami nálunk, zsidóknál a pészah és a sávuot ünnepe – kezdte a beszélgetést a főrabbi. – A pészah a kivonulás ünnepe, az Egyiptomból szabadulás ünnepe.

Ma olyan korban élünk, hogy van wifi, elektromos autó, klímaberendezés a szobában, éppen ezért nehéz átéreznünk, hogy mit élt át akkor a zsidóság, milyen volt rabszolgának lenni Egyiptomban. Az örökkévaló végül a zsidóságot, a választott népét átvezette a szabadságba.

Dr. Gaál Sándor esperes az elhangzottakhoz kapcsolódva a következőket mondta:

– „Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéből…” – kezdődik a tízparancsolat. Isten nem hallgatja el önmagát, könyörületes, irgalmas. Kinyilatkoztatja, hogy szándéka van az emberrel.

A beszélgetés során szóba került az ünnepi felkészülés is.

– A modern kor embere meglékelte a húsvéti felkészülést – fejtette ki kritikusan gondolatait a református esperes. – Szent irigység van bennem, ha a zsidók felkészülésére gondolok. A zsidók ünneplése biztonságot ad, megtartják a törvényt. Mi keresztyének tudjuk valamiről, hogy nem szabad, mégis megtesszük. Vezetéskor nem szabad átlépni a záróvonalat, de megtesszük.

Óriási lehetőség, hogy a nagypéntek munkaszüneti nap lett, egyre többen élik meg közösségben. Sok embernél azonban hiányzik a rituálé, ami segítené a felkészülést. Az emberek menekülnek a szabadulás ünnepétől. Wellnessfürdőbe mennek, hogy ne találkozzanak a rokonokkal. A szabadulás újramegélésétől menekülnek el. A családtól, Istentől menekülnek el, s ez nem vezet jóra, riadót kell fújni.

Béke és teljesség

– A békének vajon van-e magasabb formája? – kérdezte a hallgatóságtól dr. Róna Tamás, s meg is válaszolta: – Igen, van, az a teljesség, a béke a teljesség része. Salom a béke, salem a teljesség. A salem szó benne van Jeruzsálem nevében is, Jeruzsálem a teljesség városa.

A párbeszéd végén a nézők is tehettek fel kérdéseket, majd Rosenfeld Dániel Imre kántor imát mondott, és megfújta a sófárt – jelképesen riadót fújt a két egyház jövője érdekében.

MML