Sok szépet kikalapálnak

Ha valaki ismeri Kányádi Sándor Kovács című versét, jól tudja, egy kovács magában nem kovács, legalább kettőnek kell lenni belőlük, hogy kiadjanak egyet. Egyik a vasat fogja, a másik pedig jó nagyokat rásóz, ahogy illik. Ennek tükrében aligha lesz ilyen gondja a hivatalosan tegnap nyíló, de valójában ma elrajtoló – sorrendben immár a 17. – Nemzetközi és Országos Kovácsművészeti Konferencia, Komplex Népművészeti Bemutató és Kovácsverseny szervezőinek. Ide ugyanis nemcsak az ország minden tájáról érkeznek kovácsok, de Erdélyből, Szlovákiából vagy például Lengyelországból is. Az idén – ahogy minden évben – eljönnek legalább félszázan, belőlük pedig nem lesz nehéz párokat kiállítani az üllő mellé.

Szakralitás vasba kovácsolva

– Ahogy eddig, úgy 2019-ben is egy kiemelt tematika köré épül az esemény. Az idén templomi ostyasütőt készítenek a résztvevők, és a mostani kísérőprogramok egyik különlegessége, hogy Makoldi Sándorné néprajzkutató jóvoltából mindenki sokat megtudhat arról, milyen egyházi jelképek, szakrális elemek kerültek egykor mondjuk a molnárkalács-készítő eszközökre, illetve az áldozási ostyasütőkre – mondta el lapunknak Estók Gábor drót­ékszerkészítő, a rendezvény egyik szervezője, illetve a Népművészeti Egyesület Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezetének tagja.

Lesz, aki hozza magával az otthon megkezdett pályamunkáját, mint ahogy olyanok is jönnek, akik a táborban látnak hozzá a feladathoz az első kalapácsütéstől az utolsóig. Ami pedig elkészül, a végén itt is marad, hogy a végeredményt akár az érdeklődő civil közönség is láthassa. A kovácstalálkozók tárgyi emlékei a megyei népművészközösség Széchenyi utcai kiállítótermében megtekinthetők.

– Országos viszonylatban és a határon túl is jegyzett ez a találkozó, amelynek most Tiszalök és Eszlár mellet Szabolcs település is helyet ad. Sokaknak a kovácsverseny motorjának, Vajda László kovácsmesternek a neve is garancia a színvonalra, aki nemcsak a népművészet mestere, de a Magyar Művészeti Akadémiának is tagja. Nem véletlen, hogy a Tiszalöki Teleki Blanka Gimnázium is hozzá hozza tanulni a géplakatosokat – hangsúlyozta Estók Gábor.

A találkozó egyébként már sok különlegességet hagyott a szépre fogékony utókornak, A legnagyobb dobásuk az volt, amikor Kisgyőr templomának harangot öntöttek – ez volt az egyetlen olyan darab, amit ajándékoztak –, illetve amikor gyepvasércből csalták elő a fémet, megidézve a kohók születése előtti időket.

Tiszta hagyományőrzés

A szakmai gyakorlati munka mellett – a kész munkákat le is zsűriztetik – természetesen szabadidős programokra, így múzeumlátogatásra, közös filmnézésre is marad idő. A vendég kovácsoknál szokás, hogy saját kovácsoltvas alkotásokat is hoznak magukkal, amiből szombaton berendeznek egy kamarakiállítást. A legkiválóbb, működő ostyasütők kovácsai pedig jutalmul egy-egy népművészeti alkotás birtokosaként térhetnek haza.

MJ