Kincset érő, aktív nagyszülők

Pitti Katalin Liszt Ferenc-díjas operaénekes, érdemes művész mellett a Békéscsabai Jókai Színház színművészei és táncosai, valamint a Balassi Táncegyüttes kiválóságai is kitettek magukért kedden délután Nyíregyházán, a Continental Arénában rendezett idősek világnapi ünnepségen. Nagy sikerű, ismert dallamok és áriák hangoztak el a színpadon többek között a Marica grófnő, a Csárdáskirálynő, a Csókos asszony zenés előadásból, de felcsendült néhány zenei gyöngyszem a My Fair Ladyből is.

Pitti Katalin örömmel nyilatkozott lapunknak hivatásáról, az idősek családon belüli és társadalmi szerepéről, megbecsültségéről, sőt a 90. életévében járó édesanyjáról is, akinek szerető gyermekként lesi minden kívánságát.

Ne mondjunk le az álmainkról!

– Október elseje kettős ünnep, hiszen az idősek világnapja egyben a zene világ­napja is – jegyezte meg elöljáróban. – Hiszik vagy sem, 68 éves vagyok, tehát nyugdíjas énekel nyugdíjasoknak a mai ünnepségen, s teszi mindezt hatalmas örömmel és lelkesedéssel. Az igényes muzsika, az operettek szeretete és dallamvilága belevésődött az én generációm lelkébe, így nem meglepő, hogy a fellépéseimen együtt éneklik velem a szépkorúak a fiatalságukat felidéző örökzöldeket.

– Mi tagadás, érett gyümölcsök vagyunk, de mi is voltunk fiatalok, így látjuk, átérezzük, néha megkönnyezzük gyermekeink, unokáink útkereséseit, ügyetlenkedéseit, csalódásait. Bizony, mindenki megjárja a maga kis poklait, mire felnőtt, érett férfivá, nővé válik. Ami fontos, hogy mindig tanuljunk a hibáinkból – tanácsolta az operaénekes, majd megjegyezte: társadalmunkban egy nő könnyen beáll egy férfi mögé, odaadóan támogatja a hivatását, hobbiját, ám fordítva ez ritka, mint a fehér holló!

– Sok esetben mi, nők követünk el hibát azzal, hogy – miként egy gondos anya, pótanya – mindenben kiszolgáljuk a társunkat. De hol maradnak a mi álmaink, az önmegvalósítás, a hivatás- és a küldetéstudat? Nekem az éneklés jelenti ezt. Hiszem, hogy mindenki céllal, feladattal születik a földre, nagy áldás, ha időben rájövünk, mi az, és küzdünk érte.

A legtöbb, mi adható

A művésznő szólt arról is, hogy az ének és a zene ­gyógyír a léleknek. – Minden színpadi fellépés egy teremtő munka. Igyekszem magammal ragadni a közönséget, hogy együtt énekeljünk, szórakozzunk, erre kiváló alkalmat adott a keddi nyíregyházi gála. Az anyák napjához hasonlóan lényeges, hogy az idős szeretteink iránti megbecsülésünket az év minden napján kifejezzük, segítsük őket, ahogyan csak tudjuk.

Mi elsősorban lelki ajándékokra vágyunk, őszinte szeretetre és törődésre, nem anyagi javakra, s ugyanezt adjuk viszonzásul. Az édesanyám 90 éves, beteg, amikor csak tehetem, mellette vagyok, megölelem, lesem a kívánságait. Hányszor megtette ő ugyanezt énvelem? Adhatunk-e ennél többet a szívünkből, lelkünkből? – érvelt Pitti Katalin.

Palicz István

[email protected]