A kenus mosolya

Nem vesszük komolyan addig, amíg olyan embert nem szegez a falhoz, aki fontos nekünk, akit ­szeretünk, ismerünk, tisztelünk. Még a gon­dolatot is távol tartjuk ma­gunktól: „Nem, nem… Ez csak mással fordulhat elő, hiszen nincs semmi bajom, egészséges vagyok!”

Nem hisszük el, nem ­akarjuk elhinni, hogy ez bármikor, bárkivel megtörténhet. Velünk is. Aztán döbbenten és tanácstalanul torpanunk meg, ha a családon belül sújt le a hír… – és rohanni ­kezdünk csodatévő emberek után, és mindent megadnánk a Szent Grálért, az örök élet kelyhéért, mert az nem lehet… S az is fohászkodni kezd, aki addig nem hitt az ima erejében.

Akkor sem akarunk hinni a szemünknek, ha egy legendás sportolóról, egy rajongásig szeretett film­sztárról jelennek meg a képsorok, hogyan sorvad el az irigységtől övezett tökéletes testük, hogyan gyűri maga alá őket a kór, a rák. Sportnapilapunk, a Nemzeti Sport cím­oldaláról gyerekkorom egyik legendája mosolygott ránk a minap, de hát az a mosoly…

Wichmann Tamás őszintén és nyíltan beszélt daganatos betegségéről: „Fájt a gyomrom, gondoltam, elmúlik. El is múlt, egy ideig, de aztán újra fájt. Így derült ki, hogy baj van.” Kétszer is elolvastam az interjút, eltöprengve azon, hogyan készül fel élete utolsó nagy küzdelmére a kilencszeres világbajnok kenus, és hogy vajon hányan fogadjuk meg az üzenetét: menjen szűrővizsgálatokra, aki még teheti.

Lapunk tegnapi számában is megosztottunk egy tanulságos történetet, aztán megjelent a világnapi statisztika: az Európai Unióban kilenc másodpercenként diagnosztizálnak rákos megbetegedést, évente 3,5 millió embernél, Magyarországon csaknem 33 ezer ember veszti életét daganatos megbetegedésben. Mi kell még, hogy megtegyük, amit meg kell? Persze a hipochondria sem jó, a képzelt betegség is képes valóban beteggé tenni, de nem árt az óvatosság, a rendszeres szűrővizsgálat meg főleg, amelynek súlyát, ha mástól nem, azoktól el kell fogadni, akik már szembenéztek a halállal.

A kulcsszavak adottak: megelőzés, korai felismerés, kezelés, életminőség. Az egészségügy várja az elhivatott munkatársakat, az anyagi megbecsülésük is javul, de csak akkor tudnak segíteni nekünk, halandóknak, ha komolyabban vesszük az életünket.