A díj elismerés és ösztönzés is az Év Gasztronómusának

– Talán csak a Pro Turismo díjnak örültem ennyire, mint ennek az elismerésnek – mondja az Év Gasztronómusa címmel elismert Krivács András, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség (MNGSZ) elnöke, a baktalórántházi Fenyves Szálloda és Konferencia-központ tulajdonosa, aki a díjat az Utazás kiállításon vehette át, és aki azért különösen büszke erre a címre, mert a szakma képviselői ítélték oda.

Végigjárták az országot

– Az elismerésben biztosan benne van az a nyolc év is, amit a szövetség elnökeként eddig végigdolgoztam, de leginkább a tavalyi esztendő munkájának szól – mondja Krivács András, aki 2019-ben a kollégáival együtt végigjárta az országot. A roadshow, amelynek szervezésében az MNGSZ mellett a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, valamint a Közétkeztetők és Élelmezésvezetők Országos Szövetsége is részt vett, minden megyébe eljutott, hogy tájékoztassa a gasztronómiához kapcsolódó szervezetek, intézmények, vállalkozások képviselőit az aktualitásokról, a trendekről, és hogy népszerűsítse az érintett szakmákat.

– Több tízezer kilométert tettünk meg, és nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy találkozhassunk az érdeklődőkkel, de megérte. Az volt a célunk, hogy bemutassuk a jó gyakorlatokat, bevezessük a résztvevőket a modern kori élménygasztronómiába, és hogy elmondjuk: miként lehet/kell alkalmazkodni a folyamatosan változó igényekhez.

– Az előadások, amelyeket minden esetben az adott terület legkiválóbb képviselői, a szakma csúcsán álló szakemberek tartottak, az elmélet helyett a gyakorlatra helyezték a hangsúlyt, és hasznos, előremutató információkkal szolgáltak. Szó esett az alapanyagok ellen­őrzéséről, az élelmiszer-biztonság aktualitásairól, a köz­étkeztetés és a vendéglátás kapcsolatáról, a nemzetközi versenyek tapasztalatairól, az éttermi terítés újdonságairól, a borkultúráról, de a kávézási szokások átalakulásáról is.

Interaktív show

– Nem is előadások voltak ezek, inkább olyan interaktív show-k, ahol a vendégek feltehettek kérdéseket, mindig kialakultak viták, amelyeken olyan aktuális problémákat lehetett feszegetni, mint amilyen a szakemberhiány vagy a szakképzés helyzete, átalakítása. Mindig is fontosnak tartottam az alulról építkezést, azt, hogy a felmerülő problémákra mi, a szakmát képviselő szervezet próbáljunk meg először válaszokat adni, de ehhez az kell, hogy ismerjük egymás álláspontját.

Változik a közízlés, özönlenek ránk az új technológiák, figyelembe kell vennünk a fenntarthatóságot – ezekre muszáj reagálnunk.

– Ezekkel a felvetéseinkkel házhoz mentünk, hogy helyben kérdezzük meg az érintettek véleményét és azt, a saját területükön mit tesznek az előrelépés érdekében. Sok mindent a személyes példámon keresztül tudtam bemutatni, ahogy egyébként a kollégáim nagy része is, így a hallgatóság elgondolkodhatott azon, vajon mi az oka annak, hogy bizonyos dolgok az egyik helyen működnek, a másikon pedig nem.

Elismerés és ösztönzés

– Őszinték voltunk, azt is elmondtuk, amit rosszul csináltunk, mert hiszem, hogy ebből is sokat lehet tanulni. Tudom, nem mindenki örült feltétlenül annak, amit hallott, hiszen senki sem vallja be szívesen magának, hogy nem tett meg mindent a siker érdekében, de biztos vagyok abban, hogy hosszú távon az szolgálja a szakmában dolgozók érdekeit, ha a változások elébe megyünk.

Elnökként nyolc évvel ezelőtt ezt vállaltam: működtetni a rendszert, összefogni a szakmában és a szakmáért dolgozókat, és irányt mutatni – a díj ennek a munkának az elismerése, és egyben ösztönzés is a jövőre nézve.

SZA