Haynau levele Mándon

1970. október 6., kedd

Haynau levele Mándon

Vajon megvannak-e még a sárga, molyette levelek Mándon, Márton Miklóséknál? Évekkel ezelőtt véletlenül ismerkedtünk meg az ópadláson őrzött ládikóval, melyben kétszáz éves iratok is lapultak. Hogyan őrizték meg nemzedékről nemzedékre háborúk, viszontagságok között, forrongó történelmi időkben is a régimódi, szálkás sorokkal rótt papírokat? Ma már aligha kaphatunk választ minderre. De még alig másfél évtizede a család körében téli estéken olvasgatták a szokatlanul hangzó mondatokat. Az egyik iraton 1774-es dátum volt, a másikat 1848-ban írták.

A ládika tartalma a Márton család elődeinek vagyonjogi irataival kapcsolatos, de van egy különösen értékes is köztük, Haynau táborszernagy körlevele az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után.

„A császári, királyi főhadiparancsnok dr. Haynau úr excellenciája által közrebocsátott hirdetményét azon szoros meghagyással köröztetem, hogy minden helységnek elöljárója pontosan a népnek megmagyarázván, azt szóról szóra jegyzőkönyvbe írják be.” Haynau rendelete olvasható itt a forradalom miatt elítélt honvédekről.

A 30. paragrafus szerint: ”A rögtönbírósági büntetés kötéllel való kivégeztetés, ezen ítélőszék semmi más büntetést nem rendelhet...„ A rendelet megfogalmazója precízen és megfelelő lélektani szempontok szerint arról is intézkedik, hogy az akasztott honvédeket 24 óráig a bitón kell hagyni és utána ott helyben eltemetni. A levél alján ez áll: Bécs, október 16-án, 1849.

Tíz nappal az aradi vértanúk, a hős honvéd tábornokok után Bécsben már megszületett Haynau rendelete a forradalom és szabadságharc közkatonái – köztük sok szabolcsi honvéd – kivégeztetésére.

Még alig futott híre a nép körében, hogy október 6-án az aradi várban kivégezték a honvédtábornokokat. Ugyanezen a napon végezték ki az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, Batthyány grófot Pesten. Több mint száz katonát és polgári személyt végeztek ki ekkor.

De mint a mándi megsárgult iratok is jelzik – melyeket szívesen látnánk múzeumban, levéltárban – a bécsi hóhéroknak az egyszerű katonák legyilkolása is elsőrendűen fontos volt. Az juttatta eszünkbe Haynau levelét, hogy most 121 éve állították sorba a bitófáknál az aradi vértanúkat, akik vállalták a halált, hogy emlékeztessenek, az utókornak példáját adják a haza és a szabadság iránti elkötelezettségnek.