Horror az utak mentén

Számos kutatás igazolja, hogy életmódunkkal hétköznapi szituációkban is ártunk a természetnek. Ilyen szegmens a közúti közlekedés, mely során állategyedek milliói maradnak elhullva. Ahogy előadásaiban dr. Szép Tibor ornitológus, egyetemi tanár is emlegetni szokta, a madarak a romló biodiverzitás legjobb mutatói, mivel a tápláléklánc felső szintjén helyezkednek el. Ha velük baj van, akkor igazán nagy a baj. Márpedig erre a Hortobágyi Nemzeti Park Természetvédelmi Őrszolgálatának egyik szakembere is újból felhívta a figyelmet.

Dr. Szép Tibor ornitológus, egyetemi tanártól egy ideje gyakran hallani, hogy csak Nyugat-Európában 420 millió madáregyed tűnt el 1980 és 2010 között. Vajon hová emelkedett ez a szám azóta? Régóta tudjuk, hogy a legnagyobb veszélyt a vadon élő fajokra az Európában bevezetett uniós közös agrárpolitika, az intenzív mezőgazdasági művelés jelenti, de az ember képes más módon is durván belerondítani a természet sokszínűségébe. Például autózással. Felmérni is lehetetlen, mennyi állatot ütnek el a közlekedők.

Horror az utak mentén

Nemrég a Hortobágyi Nemzeti Park Természetvédelmi Őrszolgálatának egyik szakembere, Monoki Ákos mutatott rá, hogy a nappali ragadozó madarak mellett megannyi bagoly pusztul el a megyénket is átszelő 4-es számú főút mentén. Megdöbbentő adat, hogy az idén március 8-án az említett főút 113–178-as kilométerszelvényei között egyetlen nap alatt 113 elgázolt baglyot – 89 gyöngy- és 24 erdei fülesbaglyot – számoltak össze. Mellettük sajnos elpusztultak egerészőölyvek és egy karvaly is. Egyetlen napon, egy mindössze 65 kilométeres szakaszon! Ha rápillantunk a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapjára, mindjárt láthatjuk, hogy a hazánkban fészkelő 196 madárfaj közül 75-nek nem ideális a védelmi helyzete, 25 faj pedig fokozottan veszélyeztetett, csökkenő létszámú vagy már meglehetősen ritka. Néhány ismert faj – ilyen a gólya, a réti- és parlagi sas és a kerecsensólyom – ma már a védelemtől függők kategóriájába tartozik. És ezek csupán madarak, rajtuk kívül még rengeteg egyéb gerinces állat sodródik a gépjárművek kerekei alá.

Vizsgálni kellene

– Sajnos máig hiányoznak az erre irányuló átfogó megyei kutatások. Viszont – ha kicsiben is, de – az E-Misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesülettel 2012-ben csináltunk valami hasonlót. Az akciót egy autómentes nappal is megtoldottuk. A Sóstói út kórháztól az állatparkig tartó rövid szakaszán végeztünk rendszeres megfigyeléseket kerékpáros önkéntesek segítségével, hetente, márciustól szeptemberig – mondta el lapunknak dr. Szigetvári Csaba, az egyesület elnöke.

– Ez idő alatt 123 elütött gerinces állatot számoltunk össze, 13 egyed védett madárfajhoz tartozott, 8 az emlősökhöz, a többi pedig védett kétéltű, hüllő vagy rovar volt. Akkor több mint egymillió forintnyi elveszett eszmei értékkel számoltunk, később a mérőszámot átárazták, így nyugodtan beszélhetünk a duplájáról. Arányaiban tehát ez is jelentős kárnak mondható, azóta pedig csak romlott a helyzet, érdemes lenne a felmérést megismételni. Nyilván mást lehet mérni szántóföld, és megint mást egy erdő szomszédságában, az utóbbi rovására.

– Ma már azt is mondhatjuk: az így vizsgált számok akár félrevezetők is lehetnek. Az egyik tényező, hogy ha sok az autó, talán a forgalom is le­lassul. S hogy még zavarosabb legyen a képlet, egy másik ellentmondásra is felhívnám a figyelmet. Bármennyire morbid, de manapság az is jó jel, hogy még van mit elütni. Napjainkra annyira sokat romlott a biodiverzitás, hogy Dániában például 20 év alatt 80 százalékkal csökkent a szélvédőre kenődött rovarok száma. Tehát ha a számok csökkennének, az aligha azt mutatná, hogy környezettudatosabbak lettünk. De maradjunk a 2012-es felmérésünknél: megfigyeltük, milyen sok békát, gőtét, vízisiklót ütöttek el a járművezetők. Azóta viszont annyira aszályosak a tavaszok, hogy nagyítóval kell kétéltűeket keresni, a jobb adat tehát nagy bajra figyelmeztet – érvelt dr. Szigetvári Csaba.

Veszélyesen fiatalok

– A gyöngybaglyok problémája inkább téli jelenség, és a műutakhoz koncentrálódik, mert a környezetük valóságos ökológiai csapda. Egyfelől a kis testű rágcsálók, melyek a baglyok táplálékállatai, szívesen tanyáznak a közutak két oldalának vízmentes élőhelyein. Másfelől a ragadozó madaraknak remek kiülőhelyet nyújtanak a fasorok, út menti cserjesávok. Harmadrészt az autósok is elképesztő mennyiségű ételmaradékot szórnak szét. A rágcsáló kiszalad érte az útra, a baglyok pedig lecsapnak rájuk. Ott ülnek zsákmányukkal az útpálya közepén, majd a járművek reflektorától valósággal ledermednek. Ráadásul túl fiatalok is ahhoz, hogy tisztában legyenek a veszéllyel – tette még hozzá.

MJ