Feltárt korok, leporolt történelem nyomában

Tikkasztó hőség és por, egy tucat régész, köztük néhány önkéntes fogadta a látogatókat Tiszavasvári határában a Wienerberger-bánya területén. Egy különleges és izgalmas világba pillanthattak be az érdeklődők pénteken a Régészet napján. Az idén a Magyar Régész Szövetség elnöksége június 18-20 közé hirdette meg a nyílt napot, amely a „Különleges helyek” címszó alatt óriási szabadságot nyújtott a szervező intézményeknek, közösségeknek.

Körösfői Zsolttól, a Jósa András Múzeum régészeti osztályának vezetőjétől megtudtuk, minden évben csatlakoznak az országos kezdeményezéshez, s a helyszín sem ismeretlen, ezen a terepen már régóta dolgoznak a múzeum munkatársai.

Azt mindannyian tudjuk, hogy a régészek kutatásai révén ismerhetjük meg, hogyan éltek, hol laktak az emberek a történelem során, mit ettek, milyen eszközöket, szerszámokat, tárgyakat készítettek és használtak.

S bár szó se róla, a gyerekeket Tiszavasváriban is az érdekelte, lehet-e ma is „értékes kincsekre” találni? A válasz nem lehetett más, mint, hogy igen. Ugyanis megyénkben megannyi ásatás során kerülnek elő páratlan kincsek, különlegességek – ezekről is beszéltek a nyílt napra ellátogatóknak a szakemberek, majd végigvezették őket a régészet munkafolyamatain: a terepbejáráson, leletmentésen, ásatáson, dokumentáláson. Beszéltek a leletek részletes elemzéséről, amelyet általában nem a helyszínen, hanem a múzeumban végeznek el.

A humusz alatt

– Közel ezer objektumot tártunk fel ezen a területen, ez egy hatalmas, több mint 20 hektáros lelőhely, ami a következő 10 évre munkát ad régészeinknek, tudniillik a Wienerberger cég a téglagyártáshoz szükséges alapanyagot innen bányássza, miután levonulunk a területről.

Avarkori, Árpád-kori leletekre, a rézkorból származó tárgyak maradványaira találtunk eddig.

– Teleprészletek és két avarkori temető is előkerült itt, illetve, ami nagyon érdekes, nagyméretű kutakat találtunk, ahonnan feltehetően a vizet vitték a település egykori lakói – mondta el Körösfői Zsolt.

A régész hozzáfűzte, hogy kiváló terepe ez a nyílt napnak, ugyanis be tudják mutatni, hogyan távolítja el a markoló a talaj felső rétegét, hogy elérjék a sárga altalajt, amelyben kirajzolódnak az objektumok, hol a fellelhető foltokról metszetek készülnek, így mentik meg a leleteket.

– A dokumentumok a helyszínen elkészülnek minden egyes objektumról, mert a régészet megmenti a leleteket, de örökre el is pusztítja, hiszen amit mi megásunk, az már nem marad meg az utókornak – jegyzi meg a régész.

– Az ásatásokat általában nagy figyelem övezi, főleg ha a feltárási terület közút mellett helyezkedik el. Ez egy picit beljebb esik, viszont a kitermelt agyag helyén mélyedések, bányatavak jönnek létre, s átveszi a természet a terület felett az „uralmat” csodálatos élővilág alakul ki a bányatavak környékén, amiről ma szintén mesélhetünk a gyerekeknek – hangsúlyozta a múzeum osztályvezetője.

Önkéntesek bevetésen

Az idén a közösségi régészetre fókuszált a nyílt nap. A régészet ma már elképzelhetetlen lenne a leletbejelentők nélkül, ők azok, akik segítik a profik munkáját, elviszik őket a lelőhelyekhez. Az elmúlt 2 évben egy igencsak elhivatott 5-7 fős önkéntesekből álló csapat, segíti a régészeket a megyében, akik járják a vidéket, értenek az olyan műszerhez, mint például a fémkereső, és „adatokat”, információkat nyújtanak a múzeumi szakembereknek egy-egy terepről.

Pénteken is ott voltak Tiszavasváriban. Láthattuk, hogy a rutinosabbak már a fémdetektor sípolásának a hangjából tudják, milyen mélyre kell leásni, s vajon mit találhatnak a homokkal fedett föld gyomrában. Akik megismerik ezt a világot és megkedvelik, keresik a lehetőséget, hogy önkéntesként részesei, krónikásai lehessenek a történelemnek.

Kollár Péter régi 10, 20, 50 filléres pénzérméket talált a fémkeresővel. Soha nem látott pénzérme volt a 12 éves kisfiú zsebében, s bár bár tudta, hogy ma már egyáltalán nincs értéke a megkopott pénznek, mégis szívesen elrakta azokat a nyílt nap relikviái közé. Kiderült számára az is, hogy a legtöbb talált tárgynak is inkább tudományos és eszmei értéke van, mint anyagi.

– Nagyon érdekes lehet ez a munka, és szerintem az a régész, aki talál valami ritkaságot, szerencsésnek mondhatja magát. Sokrétű munka, ahogyan megtudtam, rengeteg szorgalom és tanulás kell hozzá, nem lehet ráunni – mondta Péter, aki bár nagy volt a hőség, nem nagyon foglalkozott vele, mert villámgyorsan repült az idő a terepen.