A bátor és hős repülőtisztre emlékeztek

Még az ég is sírt június 11-én Budapesten. Ezen a napon szakadó esőben emlékeztek kivégzésének hetvenedik évfordulóján tisztelői vitéz Tóth Lajos „Drumi” repülő századosra, posztumusz alezredesre a rákoskeresztúri Új Köztemető 298-as parcella 18. sorának 37. sírjánál.

Dombormű a múzeum falán

A honvédelmi miniszter képviseletében Ugrik Csaba dandártábornok, a MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis parancsnoka köszöntötte a megjelenteket. Beszédében kiemelte Tóth Lajos szakmai és emberi nagyságát, s példaként állítva a jelenlegi és a következő pilótagenerációk elé hangsúlyozta, hogy a repülők kegyelettel fogják őrizni egykori bajtársuk emlékét.

A szülővárost képviselő dr. Hosszú József újfehértói polgármester a helyi emlékezet eddigi állomásait ismertette: 1996 óta a városi múzeum falán a repülőtisztre egy fából faragott dombormű emlékeztet, ami a veterán repülők kezdeményezésére készült, és amit minden évben a városnapon megkoszorúznak. Az elkövetkező évek tervei között szerepel, hogy a most épülő honvédelmi sportközpont és egy új utca is Tóth Lajos nevét fogja viselni, valamint megkezdődtek az előkészületek Drumi születési centenáriumi évfordulójának méltó megünneplésére: az évforduló 2022. augusztus 25-én lesz.

Dr. B. Stenge Csaba, Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltárának igazgatója felelevenítette Tóth Lajos életútjának főbb állomásait az újfehértói szülőháztól a pécsi Zrínyi Miklós Honvéd Reáliskola Nevelőintézetén át a kassai Repülő Akadémiáig. Mint elmondta, Tóth Lajos mindvégig kitűnő tanuló volt. 1942. december 6-án avatták hadnaggyá. Első csapatszolgálata a szolnoki 1/2-es vadász század volt. 1943 nyarán vezényelték ki a keleti frontra az 5/2-es önálló vadászrepülő osztályhoz. 1943. október 13-án az ellenséges vonalak mögött lelőtték, lángoló gépével sikerült leszállnia. Jéghideg vízben, sebesülten kellett menekülnie üldözői elől, két helyen meg is sebesült. Felgyógyulása után az akkor szerveződő Puma-osztály 2. századához került át. Sokszoros túlerővel szemben kellett védeniük a légteret. Több mint 150 bevetéssel és 28 igazolt légi győzelmével a második legeredményesebb repülőász volt, csak vitéz Szentgyörgyi Dezső előzte meg.

Jeltelen sírba temették

1945 áprilisában esett hadifogságba osztrák földön, ahonnan 1947-ben tért haza. 1948-ban reaktiválták, és feladatául kapta az új pilóták kiképzését. 1950-ben már százados volt. 1951 februárban az ÁVH letartóztatta és 12 társával együtt pert indítottak ellenük „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés” vádjával. Bár ő csak a harmadrendű vádlott volt és az első kettő kegyelmet kapott, Farkas Mihály akkori honvédelmi miniszter parancsára 1951. június 11-én 29 évesen felakasztották. Több száz társával együtt jeltelen sírba temették, földi maradványaira csak 2003 nyarán találtak a rákoskeresztúri Új Köztemetőben. Jellemző a korra, hogy sírjának helyére a nyilvántartásban „Horváth Ferenc, 39 éves” személyt írtak, így tagadva meg tőle még saját nevét is. A Budapesti Katonai Bíróság 1990-ben felmentette a koholt vádak alól, a honvédelmi miniszter pedig posztumusz alezredessé léptette elő. Újratemetését 2003. szeptember 10-én tartották a 298-as parcellában.

Halálának évfordulóján a sírjára koszorút és virágot helyeztek Ugrik Csaba tábornok, dr. Hosszú József újfehértói polgármester, dr. B. Stenge Csaba mellett a Vitézi Rend képviselői és a repülő bajtársak. A díszőrséget a MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár díszőrei adták.

Borítókép: Dr. Hosszú József, Ugrik Csaba és dr. B. Stenge Csaba Tóth Lajos sírjánál | Fotó: Újfehértói Önkormányzat