Örömmel olvasó diákok

„Nagyobb csodát nem tudok elképzelni, mint hogy a fehér papíron a fekete betűk megelevenednek. Megindul a fejében a képzeletmozi. Az olvasás a legfontosabb” – jelentette ki Csukás István. „Olvasni annyi, mint táplálkozni” – bölcselkedett Victor Hugo. „Az olyan ember, aki könyvet olvas, soha sincs egyedül” – vélekedett Carlo Goldoni. „Sajnálatos módon az olvasás mostanára már kiment a divatból. Semmi baj. Annál több jut nekem” – állapította meg Sarah J. Maas. Valóban: manapság megkopott a könyvek varázsa a fiatalok körében, a mobiltelefonozás, az internetezés háttérbe szorította az elmerülést a betűtengerben. Általánosságban ez kétségtelenül így van, de üde kivételek akadnak. A nyíregyházi Zelk-iskolában a 4. a osztály tagjai a lassan véget érő tanévben tántoríthatatlanul csillapították az olvasáséhségüket, ehhez pedig kellett egy csupa szív, lelkes pedagógus, aki örömmel mutatott utat a kedves kis könyvbarátoknak.

Motiváló felvetés

– Sokszor elhangzik: „Bezzeg régen milyen sokat olvastak a gyerekek!” Amikor nem volt telefon, net, és nem a különböző informatikai eszközök kötötték le a kisdiákokat, más volt az indíttatás, a késztetés. Pedig olvasni jó, pozitív a hatása, ezt a saját példánkon tapasztalhatjuk – említette Kemecsei Erzsébet tanítónő.

– Szeptemberben vetettem fel az ötletet egy olvasási verseny megrendezésére: aki bizonyítottan a legtöbbet olvas, szaktanári dicséretet kap. Ez már önmagában motiválta a negyedikeseket. Egyre többen kezdték el bújni a könyveket, és arra kértem őket, hogy ajánlják szóban egymásnak, mondják el, mi tetszett benne. Olvasókör alakult, minden magyaróra elején meghallgattuk az ajánlásokat, és rögzítettük, hogy ki milyen könyvet ismert meg. Ebben a tanévben a 4. a osztály tagjai több mint 300 (!) művet böngésztek át nagy érdeklődéssel. Többek között kedvelik Bosnyák Viktória és Nyulász Péter ifjúsági regényeit, könyveit. Nagy sikert aratott Elisabetta Dami olasz írónő Geronimo Stilton gyerekkönyvsorozata. Az egyik kisdiák egymaga 69 könyvet olvasott el.

Böbe néninek van viszonyítási alapja, hogy honnan indultak és hova jutottak az olvasókörrel.

– Bővült a szókincsük, bátrabban állnak ki és mondják el a véleményüket, magabiztosabban beszélnek. Egymást motiválják, inspirálják, jól lehet velük dolgozni, haladni az olvasási órákon.

Igényelték a törődést

A leglelkesebbek kedd délutánonként az iskolaudvaron tartanak olvasóköri foglalkozásokat. A digitális oktatás idején is igényelték a törődést, akkor is olvastak, és a virtuális térben hódoltak tovább a közös szenvedélyüknek. A nyári szünetben a vakációzás mellett is folytatják a lapozást a kis „könyvmolyok”.