Tanítson, neveljen

Néhány nappal ezelőtt megtisztelő feladatot kaptam, a szülők nevében köszönhettem meg a munkáját egy nyugdíjba vonuló pedagógusnak. Edit néni 45 éven át tanított. Hogyan is lehetne egy egész életpályát három percbe sűríteni, felvillantani azokat az élethelyzeteket, azt a sok-sok kihívást, amivel nap mint nap szembesül a pedagógustársadalom? – tettem fel magamnak a kérdést. Majd rögtön meg is állapítottam: sehogy, de azért mégiscsak felskicceltem a noteszomba néhány kulcsmondatot arról, mitől maradhat örökre a szívünkben egy tanító.

S akkor jött Edit néni a gyerekekkel, meghatódottságtól kisírt szemekkel, virágcsokorral a kezében, körülötte a harmadik osztályos nebulók, mint tyúk­anyó körül a kiscsibék. Az őszinte köszönőszavak elhangoztak, de nem volt szükség nagyívű gondolatokra, mert tisztelet és szeretet vette körül az immár nyugdíjas tanárt. Gyerekként, szülőként teljesen mást gondolunk arról, mi is egy tanár feladata. Szerintem a legfontosabb, hogy tanítson és szeressen, emberségre neveljen.