Első az ételeink között

Augusztus 20-a Szent István napja, államalapító királyunk ünnepe. Mária Terézia 1774-ben országos ünneppé nyilvánította. Ugyanakkor ez a nap az új kenyér ünnepe is. A kenyérnek fontos szerepe volt mind az aratás végeztével, mind az aratóünnepeken. Az új búzából készített első vekni kultikus vonatkozását mutatja, hogy abból a koldusnak is juttattak, amely alamizsna pedig annyi, mint az elsőből adott áldozati adomány.

A búza az életet, a kenyér Isten áldását jelenti. Ez a két népi terminológia el is árulja a vele és a készítésével kapcsolatos szokásokat s a hiedelmek legfontosabb sajátosságait is: központi helyet foglalt el a falusi nép életében, de hozzákapcsolódó szokásai, hiedelmei olyan erőteljesen keresztény befolyás alá kerültek, hogy még ma is uralkodó sajátságként jelentkeznek a néphagyományban. A mindennapi kenyeret már az „úri ima” emlegeti az Újtestamentumban. A nép úgy is tartja szólásában: „Míg Isten lesz, kenyér is lesz!”

Szokások, hiedelmek

Alapvető táplálék volt, s mint ilyen, a termékenység, a bőség szimbóluma lett, a termékenységvarázslás eszköze. A család jólétét, bőségét, termékenységét szimbolizáló, ill. biztosító alapvető táplálék, elsősorban bizonyos kezdő alkalmakkor kapott szerepet, amikor egyébként is jellemző volt e célok mágikus biztosítása. Általános volt az új házba vitt kenyér és só, amely a lakók jólétét kívánta biztosítani vagy azt szimbolizálta. Hasonló szerepe volt lakodalomkor, pl. az új asszonyt kenyérrel fogadták, alatta vezették be, „hogy az ifjú párnak a kenyere soha ki ne fogyjon”. A tálaló legények a vőlegény ölébe egy házi sütésűt adtak, és a következőt mondták: „Repedni fog a tenyered, hogy megkeresd a kenyeret.” A halottkultuszban betöltött szerepe is fontos volt: mint legalapvetőbb táplálék kapott szerepet a halott etetésében és ezzel összefüggésben a szegények etetésében. A temetőbe búzakenyeret, mellé egy darab szalonnát és pálinkát vittek ki a sírásóknak.

Az egyházi szimbolikában is fontos szerepet kapott – tisztelete részint ezen alapszik. Különös megbecsülésnek örvendett, főképpen az időseknél. Nem volt szabad elégetni, különösképpen a kenyérmorzsát nem. Ennek vallásos indoklását is adták, minthogy az emberek hite szerint a morzsa az angyalok eledele. Ha elégetik, akkor sírnak az angyalok, mert nincs nekik mit enniük. A meg nem becsült kenyér általában bosszút áll az emberen. Ezt vallásos hiedelmük alapján istenverésének mondták.

- Dr. Bodnár Zsuzsanna -