Nyíregyháza

2021.09.17. 14:00

Díjat érő „morzsák az asztalon”

A tanítványaira a legbüszkébb, de önkénteskedni is szeret az Inczédy-díjas tanár.

MJ

Egyre kevesebb ma már az olyan férfi tanerő, aki megmarad a pedagóguspályán, ráadásul még a tanítványai is rajonganak érte. Szerencsére találni még ilyeneket, közéjük tartozik Máté Zoltán, a Zrínyi Ilona Gimnázium tanára, aki nemrégiben vehette át Nyíregyháza polgármesterétől, dr. Kovács Ferenctől a város egyik legrangosabb elismerését, az Inczédy György-életműdíjat.

Közéleti szerepet is vállalt

Amikor beszélgetésre invitáltuk, mivel is kezdhettük volna, mint a legfontosabb kérdéssel: miért is választotta éppen ezt a pályát? – Ezt az elmúlt időszakban már annyian és annyiszor megkérdezték tőlem, hogy ideje volt egy kicsit elgondolkodnom rajta. Azt hiszem, nem mondhatok mást, ha még egyszer születhetnék, akkor is tanár lennék megint. A világon nincs még egy ilyen szép hivatás, és azért is hálás lehetek, hogy éppen ezt, a 14–18 esztendős korosztályt taníthattam. Ha az ilyen korú fiatalok között valaki jól végzi a dolgát, úgy fognak rá emlékezni, akár a szüleikre – adta meg az alaphangot a 30 esztendeje pályán lévő kitüntetett.

Máté Zoltán magyar–történelem szakos tanárként kezdett Boldogkőváralján, majd három év után következett az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium Nyíregyházán. Itt 27 évet töltött egyvégtében. Ez idő alatt 20 évig volt osztályfőnök, 10 esztendőn keresztül pedig még az igazgatóhelyettesi pozíciót is betöltötte.

– Csodálatos évek voltak, amire a volt diákjaim máig körülvevő szeretete szolgáltatja a legjobb bizonyítékot. A díjra is ők és azok a civil szervezetek terjesztettek fel, amelyekben aktív munkát végeztem. Pedagógusként a diákjaim körében az első perctől a kölcsönös tiszteletre és a partnerségre törekedtem. Gyakran elmondtam nekik, hogy magamat nem föléjük helyezem, hanem eléjük, és csupán annyival, amennyi év elválaszt bennünket. Mindig igyekeztem új pedagógiai módszereket kipróbálni, a magyaróráimról például – ha egy művet elemezni kezdtünk – nem hiányzott az építő vita sem. Osztályfőnökként a diákok lelki fejlődésére is odafigyeltem. Ha azt láttam, hogy valamelyik tanítványomat gondok gyötrik, keresztényi szellemben példát is mutatva, hosszú beszélgetésekkel igyekeztem oldani a szorongásait – magyarázta a lelkes pedagógus. A saját életpályáján is sokat segített, hogy sajátjává tette a sztoikus életszemléletet, hiszen a sors neki se mindig napos éveket hozott. Ám nemcsak ez, de a világfelfogása, szilárd istenképe, és ma már a magánéletének rendkívüli biztonsága is erőt ad számára minden helyzetben.

Közéleti emberként ugyancsak hamar felhívta magára a figyelmet, az Inczédy-díj nyilván ennek is szól. Egykori tanára, dr. Vinnai Győző, és az idősebb Dohanics László keresték meg, nem vállalná-e a Rákóczi Szövetség városi elnöki tisztét.

– Valahol mindig a határaimat próbáltam feszegetni, sokféle területen ki akartam magam próbálni. Ezt a megtisztelő felkérést is ezért vállaltam el, és komolyan meg is akartam felelni az elvárásoknak – tette hozzá. Fogadalmához híven Trianon 90. évfordulóján emléktáblát állíttatott, ami ma a megyeháza falán látható, és amelyeket más emléktáblák is követtek. Rákóczi-ünnepségeket szervezett, majd az egyik helyi televízió ismeretterjesztő műsorokat tervezve felkérte, hogy tartson történelemórákat. Le is ment élőben 12 rész, ezekben nem lehetett hibáznia. Mindezen túl március 15-ei tévéjátékot szerkesztett, és a Pincétől a padlásig címmel egy másik videóban bemutatta a nézőknek az iskoláját. Képzett idegenvezetőként gyakran elkísérte a Karitász katolikus Szeretetszolgálattal utazókat a csíksomlyói búcsúba, önkéntesként a Böjte Csaba alapította Szent Ferenc Alapítvány által Nyíregyházán nyaraltatott gyerekek programját szervezte. Mindezek mellett minden fizetség nélkül nyári táborokat szervezett a diákjainak, ezek az alkalmak kovácsolták össze leginkább velük.

Öröm velük dolgozni

Végül 27 év után elhagyni kényszerült egykori iskoláját, majd a Zrínyi Ilona Gimnázium kollégiumi nevelője és óraadója lett.

– Az itteni válogatott gyerekcsapattal ugyancsak öröm dolgozni, jelenleg is olyan csoportom van, ahol az jelent problémát, ha véget ér a szilencium.

Nemrégiben azért a háromgyerekes édesapa lassított egy kicsit. Kedvenc időtöltése a futás és az olvasás – rendszerint két könyvet olvas, egy regényt és egy ismeretterjesztőt –, de a jógatanár párjával nagyon szeretnek színházba, koncertre is járni, és minden évben megpróbálnak leküzdeni egy csúcsot, főleg a kedvencükben, a Magas-Tátrában. Amikor búcsúzóul ismét az Inczédy-díjra terelődött a szó, zárásképpen csak annyit mondott: – Több ismerősöm van, akit magamnál méltóbbnak gondolok a díjra. Mert amiket én tettem, azok csak morzsák az asztalon.

Még szerencse, hogy azért a morzsáknak is van súlyuk.

Borítókép: Máté Zoltán a díjjal | Fotó: Máté Zoltán archívuma

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában