Sóstó Zoo

2021.10.22. 20:00

Születés, halál, sírás és nevetés

Negyedszázada vezeti a Nyíregyházi Állatparkot Gajdos László.

sza

– Amikor kineveztek, én voltam a legfiatalabb állatkert-igazgató az országban, most pedig én vagyok a legöregebb – mondja Gajdos László, és tény, a két évszám között pontosan 25 év telt el.

Ám az elmúlt negyedszázad jóval többről szólt, mint az idő múlásáról: a Nyíregyházi Állatpark az ország egyik leglátogatottabb turisztikai attrakciója lett, kategóriájában kétszer is Európa legjobbjává választották, ahol az igazgató szavaival élve olyan az élet, mint egy kisvárosban. Van születés, halál, sírás és nevetés.

Az élete összefonódott Elekkel, az oroszlánnal, az elmúlt két és fél évtized sikereit nem érhette volna el, ha nem úgy küzd a céljaiért, mint egy oroszlán, és ezek után talán fel sem kell tenni a kérdést, hogy vajon mi Gajdos László csillagjegye. Igen, a Nyíregyházi Állatpark igazgatója, aki éppen negyedszázada vezeti az intézményt, az Oroszlán jegyében született, a céltudatossága pedig már egészen korán megmutatkozott.

Tízéves korában határozta el, hogy állatkert-igazgató lesz, mégpedig Nyíregyházán. Gyerek volt még, ráadásul a városnak állatkertje sem volt, így ennek az égvilágon semmi realitása nem volt, éppen ezért a családja rá is hagyta ezt a hóbortot, mondván, úgyis kinövi. Szerencsére nem így történt.

Gajdos László bízik benne, hogy a következő években elérik az egymilliós látogatószámot | Fotók: állatpark

– Kaposvárra mentem főiskolára, mert akkoriban ott lehetett a legtöbbet tanulni az állatokról, és mint utólag a csoporttársaimtól megtudtam, ott is annyira határozottan állítottam, hogy márpedig én állatkert-igazgató leszek, hogy mindenki készpénznek vette. Állattenyésztő üzemmérnökként végeztem, a diplomamunkámat a tigrisekről írtam, de visszatértem Nyíregyházára, a terveim szerinti álommunkahelyem helyszínére. És bár ez nem azonnal adatott meg, eltántoríthatatlan voltam.

– Amikor a Magyar Rádió nyíregyházi stúdiójának akkori vezetője, Samu András fiatal, a mezőgazdasághoz értő munkatársat keresett, neki sem mondhattam mást: elvállalom, de csak addig, amíg nem leszek állatkert-igazgató. Tíz évig dolgoztam a rádiónál és a városi televíziónál, végül 1996-ban jött el az, amire vártam. Kiírtak egy pályázatot a Sóstói Kultúrpark vezetésére, én pedig elnyertem az állást.

– Azóta kiderült, hogy nemcsak a városházán nevettek jókat a pályázatomon, de itt, a parkban is, ami utólag visszanézve talán érthető. Akkoriban nem volt gáz, fával fűtöttek, ehhez képest én olyanokat írtam, hogy építünk majd trópusi házat, lesznek jegesmedvék, az ifipark helyén pedig elefántok fognak szaladgálni – meséli Gajdos ­László, aki kezdetben egyáltalán nem volt könnyű helyzetben, sőt!

Özönlött a tömeg

– Biztosan sokan emlékeznek rá: akkoriban itt szabadidőpark volt, benne egy mini óriáskerék, egy szabadtéri színpad és három őzike. Azt mondták, pénz nincs, csináljak, amit akarok, csak egy kikötés volt: ne legyenek balhék. Én olyan boldog voltam, mint még életemben soha. Igaz, hogy a korábbi fizetésem töredékét kerestem, és akkor vártuk a második lányunkat, de a feleségem, Edit tudta, hogy ez az álmom, és azt mondta, csináljam, megoldjuk valahogy. Hálás vagyok neki, ahogy a rádió akkori vezetőinek is, mert megengedték, hogy hetente egyszer műsort vezessek, így kiegészíthettem a keresetemet.

– Egyébként viszont a parkban hajnaltól hajnalig dolgoztam: én mentem a piacra, hogy az állatoknak legyen mit enniük, és bevittem a madárgyűjteményemet, hogy egyáltalán legyenek a parknak lakói. Egy régi Skodával elindultunk Nyugat-Európába – nem tudom szebben megfogalmazni – koldulni, és mert több német és holland kolléga megsajnált, kaptunk néhány állatot. Így került hozzánk Elek is, az oroszlán: később a Kelet áruház fogadta örökbe, így lett a neve Kelet Elek. A WC helyén kialakított oroszlánházba érkezett, a kifutója pedig azért különleges, mert egy alagúton fel lehetett jutni az üvegkalitkába, az állat közelébe.

– Elmentünk a fővárosi vidámparkba, hoztunk kiselejtezett vasakat, és hat játékkal megnyitottunk. Rendezvényeket tartottunk, és a legnagyobb meglepetésemre özönlött a tömeg – idézi fel az igazgató, aki soha nem felejti el azt a napot, amikor az oroszlánkifutót és azzal együtt a parkot Göncz Árpád akkori köztársasági elnök átadta.

Imádja az oroszlánokat

Egy év alatt 150 ezer látogatójuk volt, a kérésére pedig a város 1998-ban hozzájárult ahhoz, hogy csak állatparkként működjenek. Az állatkertek közül az országban elsőként előbb közhasznú társaság, majd kft. lettek – azt mondja, pontosan tudta, hogy a vállalkozási forma előnyösebb, és hogy ez jó lépés volt, az is bizonyítja, hogy később minden állatpark ezt a mintát követte.

Szeret csapatot építeni

A következő fontos dátum 2000: húsvétra elkészült az ország első tengeri akváriuma, amiben egy cápa is lakott.

– Kicsi volt, alig negyven centiméteres, de cápa volt, és erre az attrakcióra kidolgoztunk egy marketingstratégiát – addig az ország egyetlen állatkertje sem foglalkozott ilyesmivel. Szórólapokat készíttettünk, rajta a szöveg: cápaveszély Sóstón, s ezt minden nyíregyházi és debreceni lakásba bedobtuk. Reméltük, hogy sokan eljönnek, ezért több pénztárat is kinyitottunk, de még az is kevés lett. Én egy teherautóból árultam a jegyeket, de volt bennem egy kis félsz, hogy neppernek néznek majd – nevet Gajdos László, aki ma is hitetlenül áll az akkori siker előtt: egy nap alatt 22 ezren látogattak ki a parkba, ami óriási szám.

Ahogy az az év is nagy szám volt: elérték a 300 ezer látogatót, és alig három év alatt az utolsóból az első számú vidéki állatkert lett a nyíregyházi. A sok látogató nemcsak azért volt fontos, mert megmutatta, hogy milyen sokat fejlődtek rövid idő alatt, de azért is, mert lett végre pénz, amiből lehetett fejleszteni, állatokat venni. Egyre több támogatójuk lett, az önkormányzat is egyre komolyabb forrásokat áldozott a parkra, és a következő időszakban szinte nem telt el úgy év, hogy ne nyílt volna valamilyen látványosság.

Felavatták a fókamedencét, megépült a Trópusi Ház, a Magyar Őspark, megérkeztek Magyarország első afrikai elefántjai, épült Majomsziget, Majomerdő és Madárház is. 2010 májusa egy újabb fordulópont: akkor adták át a Zöld Piramis Ócenáriumát. Külföldről is egyre többen jöttek, elérték az évi 500 ezer látogatót, az állatpark pedig kétszer is – 2015-ben és 2018-ban – Európa legjobb állatkertje lett. A SóstóZoo jelentősége természetvédelmi szempontból is elvitathatatlan, hiszen a kihalófélben lévő fajok itt nyugodt körülmények között fejlődhetnek, szaporodhatnak.

Több mint száz fajmegmentési, tenyésztési programban vesznek részt, szaporodik itt az afrikai elefánt, a kihalás szélére sodródott bali seregély, az indiai orrszarvú vagy a szibériai tigris egyaránt. Ehhez kiváló szakemberekre van szükség, az igazgató pedig nagyon büszke a kollégáira. Szeret csapatot építeni és annak az élén állni, amiatt pedig egyáltalán nem szomorú, ha valaki a saját szakterületén túlszárnyalja. Büszke a kollégáira, akiket ő indított el a pályán, és akik ma már a legnevesebb szakmai szövetségekben töltenek be felelős szerepet. Ő maga választja ki a dolgozókat, akik szerinte különlegesek, kicsit – vagy nem is kicsit – őrültek.

Egyetemeken is tanítják

– A hétköznapi emberek csak hétköznapi dolgokat tudnak létrehozni, mi viszont ilyesmire nem vágyunk, mi olyat szeretnénk nyújtani, ami egyedi, máshol nem látható, nem tapasztalható. Én állandóan ötletelek: tele vagyok cetlikkel, mindegyiken van egy-egy szó, mondat – egyszer valamire biztosan jók lesznek. Otthon például rengeteg természetfilmet nézek, mert sokat tanulok belőlük, bár a feleségemmel vannak vitáink emiatt: nem érti, hogy ha egész nap állatokat látok, miért akarok még munka után is velük foglalkozni. Ez az életem, a szenvedélyem, nem hagyom magam eltántorítani, és ezt szintén a gyerekkoromból hoztam.

– Hatéves koromtól sportoltam, és nemcsak versenyezni szeretek, de győzni is – ezt a küzdőszellemet pedig átragasztom a kollégáimra is. Van például egy kispályás labdarúgótorna, amin rendszeresen részt vesznek a dolgozóink, és tudják, hogy csak akkor jöhetnek haza, ha nyernek. Persze, utána meg is jutalmazom őket, de én nem ismerek más opciót. Ragaszkodom az elképzeléseimhez, de csak azért, mert előre látom az eredményüket. Az elmúlt évek alatt számos nagy beruházást valósítottunk meg, köztük sok olyat is, amit előttünk soha senki nem csinált. És többször előfordult, hogy azt mondták a kollégáim: főnök, ezt nem lehet megcsinálni, de én tudtam, hogy igenis meg lehet.

Nemcsak az új attrakciók terén jártak az élen, de abban is, hogy nagyon korán felismerték: a reklám nélkülözhetetlen. Marketingszempontból a parkot úttörő módon vezették be a piacra. Kezdődött az örökbefogadási akciókkal: állatokat és fákat is örökbe fogadhattak magánszemélyek vagy cégek, majd jöttek a nagy projektek. Amikor megérkeztek a jegesmedvék, óriási sikere volt a Várlak a sarkon szlogennek, de több olyan kampányuk is volt, ami országos, sőt nemzetközi hírű lett.

A Nyíregyházi Állatpark ma már komoly értékkel bíró brand, reklámstratégiáját több egyetemen is tanítják. Jó ajánlólevél náluk gyakornokoskodni, és ha a világ valamelyik nagy parkja fejlesztésbe kezd, általában Gajdos László véleményét is kikérik.

Kulturáltabbak a látogatók

Amikor azt kérdezem, hogy az elmúlt 25 év alatt hogyan változott a viszonya az állatokhoz, azt mondja, ez egy nagy család, ami 140 emberből és ötezer állatból áll.

– Emberként kezeljük a park lakóit, egyébként pedig olyan itt az élet, mint egy kisvárosban: van szerelem, veszekedés, nevetés, születés és halál. Az a célunk, hogy az állatok a lehető legboldogabbak legyenek, hogy ne legyenek kiszolgáltatottak. Nagyon jó érzés megtapasztalni, milyen pozitívan változik az állatkerti kultúra. Minél korszerűbb és minőségibb a park, annál kulturáltabbak a látogatók, mert eljutott hozzájuk az üzenet, hogy a zoo nem öncélú. Ezért ma már nincsenek pénzérmék a fókák medencéjében, és nem dobálják kővel a krokodilt, csak hogy megmozduljon.

– A Zoo-sulinak és az oktatási programjainknak is köszönhetően felnőtt egy olyan generáció, amelynek tagjai tudatosak, okosak, értik, mi a park szerepe – folytatja az igazgató, akinek természetesen rengeteg terve van, és bár a pandémiát ők is megszenvedték, bizakodó s optimista.

– Két évvel ezelőtt, a járvány előtti utolsó olyan évben, amikor végig nyitva lehettünk, és nem voltak korlátozások, 600 ezren fordultak meg a parkban, és remélem, hogy még az igazgatói éveim alatt elérjük az 1 milliós számot. Reményeink szerint ebben sokat segít majd a Jégkorszak átadása. Amikor 25 évvel ezelőtt elkezdtük a munkát, szinte nem volt egy fillérünk sem. Ma pedig dr. Kovács Ferenc polgármester és Orbán Viktor miniszterelnök megállapodása lehetővé tette, hogy a Modern Városok Program keretében a Nyíregyházi Állatparkban az eddigi legnagyobb vidéki állatkerti fejlesztés valósuljon meg – az lesz a Jégkorszak, de az említett látogatószámhoz az is kell, hogy az emberek újra merjenek utazni, közösségbe menni.

– A sok látogató nemcsak nekünk fontos, de a sóstói vállalkozóknak is, hiszen ha mi jól dolgozunk, azzal ők is jól járnak, s ez komoly felelősség – véli az igazgató, aki nemcsak azt az álmát váltotta valóra, hogy állatkert-igazgató legyen, ezenkívül is volt egy vágya.

– Mindig is az volt a célom, hogy Nyíregyházáról jókat mondjanak, hogy aki eljön ide, pozitív élményekkel távozzon. Dühített, ha valaki sötét Szabolcsként emlegetett bennünket, és ha nem ismerték el, hogy ez a város tele van szépségekkel, értékekkel – én ezen akartam változtatni. Bízom benne, hogy sikerült – és ehhez kellett a nyíregyházi emberek szeretete is.

 

Ezek is érdekelhetik