Álljon meg a menet!

Következésképpen ilyen „hétköznapi” műanyag égetéskor automatikusan ki vagyunk téve a dioxin-mérgezés veszélyének. Mivel a levegő mérgező szennyezettségét nem csupán annak okozója, de a teljes lakosság szenvedi, jogosan követelhetjük bodor fekete füstöt eregető polgártársainktól, de egy kis önvizsgálatot követően akár önmagunktól is: „Ne égessünk otthon, a kertben, vagy a ház kályhájában, kemencéjében, kazánjában műanyag hulladékot!”

A mérgező dioxin legnagyobb forrásainak nemzetközi listáját vezetik a szenet égető és a hulladékégető berendezések, a fémgyártásra szolgáló olvasztókemence, a dízelmotoros gépkocsik kipufogója, a szennyvíziszap földterítésre való használata, a tartósított fa s a háztartási szemét elégetése.

Ám nem árt tisztában lennünk azzal is, hogy dioxinvegyületeket találni olyan közönséges használati eszközökben, mint a műanyag tárgyak, fehérítők, gyanták, csomagolóanyagok, sőt még a cigarettafüstnek is alkotórészei. Mivel ezek a vegyületek zsírokban jól oldódnak, napi szinten csaknem kizárólag táplálkozás útján jutnak a szervezetbe, és elsősorban a zsír szöveteiben halmozódnak fel.

A dioxinvegyületeknek nyilván van rákkeltő hatása, de ennél nagyobb jelentőség tulajdonítható egy sor, bizonyított következménynek: gyermekkori fogzománcfejlődési rend­ellenességek, a központi és a periferális idegrendszert érintő megbetegedések, a pajzsmirigy-működés rend­ellenessége, az immunrendszer károsítása, endometriózis, cukorbetegség, a normális fiú/lány születési arány megváltozása.

Több mint elgondolkodtató, hogy ez utóbbi listán szereplő egészségügyi problémák szinte mindegyikét, mint korunk népbetegségét tartjuk számon. Álljon meg a menet! – kiálthatnánk egy emberként haragosan. Igen ám, de a menetet csak mi állíthatjuk meg. Mindannyian.