Az eredmények magukért beszélnek

Szabolcs-Szatmár-Bereg. Az elmúlt nyolc év alatt összesen 90 milliárd forint fejlesztési forrás érkezett a megye 5. számú választókerületének 44 településére – a térség fideszes országgyűlési képviselőjét, Kovács Sándort arról kérdeztük, a beruházások hogyan változtatták meg a községek, városok arculatát, de a következő évek feladatairól is beszélgettünk. 

Melyek voltak a fejlesztések legfontosabb irányai, mely területekre jutott a legtöbb forrás? 
A legfontosabb sarokpontok a fejlesztések között az oktatási, nevelési intézmények kialakítása és korszerűbbé tétele, az energetikai felújítások, az ipari parkok fejlesztése, valamint a belvízelvezetési beruházások voltak, emellett nagy figyelmet fordítottunk a térségben a települések vezetőivel a szegregátumok fejlesztésére. Az energetikai beruházások megvalósításának köszönhetően az érintett településeken a legfontosabb középületek, óvodák, iskolák, polgármesteri hivatalok, szociális intézmények energetikai korszerűsítése vált valóra. Jelentős előrelépések történtek az ipari parkok esetében is. Újak is létesültek, a meglévő ipari parkokban pedig olyan fejlesztéseket valósítottak meg az érintett települések, amelyek vonzóbbá teszik ezeket a betelepülni szándékozó vállalkozások számára. Fontos volt a belvízelvezetéssel kapcsolatos problémákat is megoldani, ami nemcsak a környezet védelme szempontjából jelentős lépés, hanem jóléti intézkedés is. Ki kell emelni az integrációs programokat is: ezek egyrészt a rossz állapotban lévő épületek felújítására irányultak, másrészt képzéseket is tartalmaztak. Ezeknek a sikeresen megvalósított programoknak kézzelfogható eredményei vannak az érintett településeken, és jó példát is mutatnak. 

A Magyar Falu Programnak köszönhetően három év alatt több mint 600 milliárd forint jutott a vidéki emberek életminőségének javítására. Hogyan profitáltak ebből a térség települései? 
Mind a 44 település nyert a program valamelyik pályázatán, sőt van olyan, amely többször is, de a kistelepülések mellett a városainkra is figyeltünk. Mindig is fontosnak tartottam a járásközpontok megerősítését, mert úgy gondolom, hogy ezek fejlődése a környező településekre is hatással van. Baktalórántháza és Csenger is komoly forrásokhoz jutott: előbbi városunk 8 év alatt 5,5 milliárd forintot fordíthatott fejlesztésre, a határ menti településen pedig ezerfős börtön épül. A beruházás egyrészt sok munkahelyet teremt, másrészt ­TOP-os és hazai forrásoknak köszönhetően létrejön az ehhez szükséges infrastrukturális háttér, mert például utak is épülnek, ami a helyi lakosság életminőségét javítja, és biztonságos közlekedést tesz lehetővé. Mátészalka 21 milliárd forinthoz jutott nyolc év alatt, legutóbb például 300 millió forintot nyert el az önkormányzat az új városközpont megtervezésére. 

Ezek a beruházások hogyan változtatták meg a települések arculatát, a lakosság életminőségét? 
Legyen szó a választókerület községeiről vagy városairól, valamennyi esetben egyértelmű az előrelépés, és ehhez a pályázatokon kívül a kormányzati intézkedések, például a csok vagy a babaváró hitel is hozzájárult. Egyre vonzóbb a vidéki életmód, sok helyen sikerült lelassítani az elvándorlást, sőt olyan településeink is vannak, ahol nő a lakosságszám. Ha végigmegyünk a településeinken, azt látjuk, hogy sokat változtak, hangulatosabbak lettek. A települések képe szebb, rendezettebb lett. 

A foglalkoztatás terén is sokat javult a helyzet, a megyei munkanélküliségi ráta 7 százalék körül mozog, sőt az elmúlt években az a különleges helyzet alakult ki, hogy egyes ágazatok fejlődését, új befektetők letelepedését éppen a munkaerőhiány gátolja. Hogyan lehet ezen változtatni? 
Azt be kell látnunk, hogy nem mindenkit lehet visszavezetni a munkaerőpiacra, sokan megelégszenek a jelenlegi környezetük, a közmunka által nyújtott lehetőségekkel. Pedig a mezőgazdasági vállalkozók, a nagyobb foglalkoztatók is arról panaszkodnak, hogy nem találnak embert bizonyos munkákra. Csak egy példa: a mátészalkai ipari parkban egyik napról a másikra 250 főre lenne szükség, sajnos állandósult a munkaerőhiány. A prognózisok szerint az elkövetkező években ez az igény 2500-ra is emelkedhet. Úgy vélem, hogy új foglalkoztatási modellprogramok jelenthetik a jövőt, új, innovatív megoldásokra van szükség – olyanokra, amelyek figyelembe veszik a helyi sajátosságokat. Ennek egyik formája, hogy helybe visszük a munkát, és felélesztjük a háztáji gazdálkodást, hogy az emberek speciális mezőgazdasági termékeket, például gyógynövényeket, kendermagot vagy tökmagot, bogyós növényeket termeljenek. Igaz ez az állattartásra is: olyan exportképes árura van szükség, ami kézi munkát igényel, és amire van kereslet. Ilyen lehet a nyúl- vagy a galambtenyésztés, illetve -feldolgozás. Az ehhez szükséges tudás és ismeret Mátészalkán vagy Baktalórántházán megszerezhető, mindehhez feldolgozóüzemek létrehozása is szükséges lenne. Ehhez olyan nonprofit társaságok kialakítása szükséges, amelyek a piaci igényekre adnak választ „támogatott foglalkoztatásban létrejött termékekkel”. A következő szint a szolgáltatások koordinálása és szervezése. A mezőgazdasági vállalkozók, mezőgazdaságból élők kölcsönözhetnék a munkaerőt. Ez a gyakorlatban azt jelenti, ha egy gazdának például metszőkre van szüksége, nem ő maga keres magánszemélyeket, hanem ehhez a nonprofit társasághoz fordul. Ezek a nonprofit cégek a helyben jelentkező igényeket elégítenék ki, közvetítenének a munkaerőpiaci szereplők között. A háztáji gazdálkodás felélesztését a munkavállaló udvarán felállított infrastruktúra és erőforrások segítségével valósítaná meg a projektgazda. A felvázolt program a gróf Károlyi Gyula-terv, amelyet néhány településvezetővel közösen alakítottunk ki, speciálisan a helyi sajátosságokra építve és természetesen a munkanélküliség megoldása érdekében. Jelenleg az Agrárminisztérium vizsgálja, hogy az elindításhoz mire van szüksége a programnak az anyagi források bevonása mellett. Ennek sikere túlmutatna azon, hogy sokan munkához jutnának, hiszen ösztönzést is jelentene, és pozitív példákkal szolgálna. 

A TOP pluszos forrásokat és pályázatokat látva megállapítható, hogy a következő hét évben változnak a prioritások, s nagyobb hangsúlyt kapnak például a közösségépítő, identitáserősítő programok. E térségben mire lehet építeni? 
Nagyon gazdag az a kulturális örökség, amit a helyi néptáncegyüttesek, népdalkörök ápolnak és visznek tovább, de ahhoz, hogy egy-egy településen valódi közösségek alakuljanak ki, „kovászemberekre” van szükség. Olyanokra, akik felvállalják az identitást erősítő programok megszervezését, lebonyolítását. A legtöbb település büszkélkedhet olyan értékekkel, amelyekre ezek az események felépíthetők, de azt tapasztalom, hogy a programok sikere személyfüggő. Éppen ezért a polgármestereknek meg kell találniuk azokat, akik képesek közösséget teremteni, és akik számára fontos, hogy a hagyományok a következő generációk életében is fontos szerepet töltsenek be. 

A TOP Pluszból több forrás jut majd az aktív turizmust célzó pályázatokra is. Melyek a szatmári térség legfontosabb turisztikai értékei? 
Ha az épített örökségünkről esik szó, meg kell említeni a baktalórántházi Dégenfeld-­kastélyt, a mátészalkai zsinagógát, Csenger Makovecz-stílusú épületeit, Nagygécen a Megmaradás templomát – ezek mind-mind olyan értékei a térségünknek, amelyekhez érdemes ellátogatni. Ha a természeti adottságaink kerülnek szóba, akkor sincs szégyenkeznivalónk, sőt! A Leveleki-tavat nemcsak a horgászok és a fürdőzők szeretik, de nemzetközi jet ski versenyeknek is helyet ad, és a Holt-Szamos-élménytér is sokakat vonz – mindkettőt lehet és érdemes is továbbfejleszteni. Egyre népszerűbb a SUP, az evezés, de akár sárkányhajóversenyeknek is otthont adhatnak a vizeink, közösségi élményeket is nyújtva. Nagyecseden a messze földön híres és különleges láp mellett a két várra is építhetők turisztikai attrakciók, Tyukodon pedig egy lápi falut alakítanánk ki a halászat, vadászat, madarászat köré csoportosítva az élményeket. Akik az ország másik feléből jönnek hozzánk, egy vagy két nap miatt aligha kerekednek fel, ezért legalább 4-5 napos élményeket kell biztosítanunk az idelátogatóknak. Ennek egyik fontos eleme a meglévő és jövőben épülő kerékpárutak hálózatba kapcsolása és a helyszínek, attrakciók felfűzése. 

Az elmúlt években folyamatosan erősödtek és bővültek a határon túli kapcsolatok. Mely területeket érinti az együttműködés? 
Szatmárnémetivel és Nagykárollyal is nagyon jó a kapcsolatunk, az előbbi várossal kulturális, gazdasági és egyházi területeken is együttműködünk, a jövőben pedig a közös képzés és közös foglalkoztatás is elképzelhető. A nagykárolyi Károlyi-kastély kiemelt turisztikai célpont. Az útfejlesztési terveink egyike éppen ezt a területet érinti: a leendő M49-be becsatlakozhatna a Nyírbátor–Nagykároly útvonal. A Bekeki-láp vízgazdálkodásának megújítása, a Keleti-övcsatorna vízzel feltöltése titkos vágyam: mivel a határ túloldalán „elzárták” a Homoród patakot, vízhiány lépett fel. Ennek a problémának a megoldása a gazdálkodók szempontjából is egyre sürgetőbb. 

Az elmúlt évek összegzéséből nem maradhat ki a koronavírus-járvány: mit tapasztalt, a pandémia hogyan alakította át az itt élők mindennapjait? 
Amikor egyik napról a másikra minden bezárt, és sehová sem lehetett menni, nagyon sokan ráébredtek a közösségi lét jelentőségére. Korábban természetes volt, hogy az emberek eljártak jótékonysági bálba, egyesületi rendezvényre, színházba, koncertre, és amikor ennek a lehetősége megszűnt, mindenkinek elkezdtek hiányozni az együtt megélt élmények. Az ember társas lény, elemi igényünk egy-egy közösséghez tartozni. A következő időszak egyik nagy feladata visszahozni ezeket az eseményeket és kielégíteni az újonnan felmerülő igényeket. Noha nincs még ebben elegendő tapasztalatunk, meg kell tanulni együtt élni a vírussal, hogy visszakaphassuk a korábbi életünket. 
 

Borítókép: „A választókerület minden községében vagy városában egyértelmű a fejlődés, az előrelépés” – mondja Kovács Sándor | Fotó: Pusztai Sándor