Egyre súlyosabb a szárazság

A skandináv térség felett meg-megújuló magas nyomású központok keleti peremén szinte folyamatos volt a hűvös levegő utánpótlása térségünk fölé. A téli félévben nálunk nagyobb mennyiségű csapadékot adó mediterrán ciklonok és frontjaik tőlünk délebbre és keletebbre vonultak, ezek hátoldalán a gyakran megerősödő széllel érkezett hozzánk a meglehetősen száraz, kontinentális eredetű levegő. A magasban érkező légtömeg hőmérséklete több fokkal maradt el az ilyenkor megszokottól, a felszínen a sok napsütés és a nedvesség hiányának együttes hatása miatt viszont jelentős volt a nappali felmelegedés, így az időszak középhőmérséklete csupán 2-3°C-kal maradt el a sokéves átlagtól.

A napi csúcsértékek általában 5 és 10°C között alakultak, ám a kellemes, kinti munkák végzésére ideális nappalokat gyengén fagyos éjszakák követték. A minimumok többnyire fagypont és mínusz 5 fok között álltak be, de akadt néhány olyan hajnal, amikor egyes körzetekben mínusz 6 – mínusz 9 fokig hűlt a levegő. Évelő állományaink többsége fenológiai állapota alapján még komolyabb károk nélkül vészelhette át az időszakot, de egyes korán rügyező csonthéjas fajoknál már ekkor előfordulhatott számottevő fagykár a virágkezdeményekben. Általában azonban a száraz hideg valamelyest késleltette a rügyfakadást, ezzel a későbbi fagyok potenciális kártételét mérsékelve.

Egyre súlyosabb stressz faktorként lépett fel ugyanakkor a szárazság, mely már februárban is többfelé okozott gondokat. Akkor inkább a talajmunkák végzése szempontjából volt kedvezőtlen a száraz, elporosodott felszín, márciusban azonban fokozatosan emelkedik a növényállományok vízigénye, s ezt a csekély talajnedvesség egyre kevésbé képes kiszolgálni. Sajnos a hónap első dekádja sem hozott enyhülést e téren, mert csupán a megye egy kisebb hányadán érte el a lehullott – vegyes halmazállapotú – csapadék az 1-2mm-t. Összességében ez is 10-15mm-rel kevesebb az évszakos átlagnál, de másutt még mérhető mennyiség is alig hullott.

Már ekkor a szabadföldi vízkapacitás 40-50%-a közé csökkent a művelt talajréteg nedvességtartalma, majd a napközben egyre jobban felmelegedő felszínről a szeles időben csak fokozódott a párolgás útján történő vízveszteség. Az időszak végén az 1 méter mélységű szelvény vízdeficitje 40-60mm között alakult a megye területén, ezen belül a délnyugati tájakon volt súlyosabb a hiány, míg keleten, a szatmári és beregi tájakon 20-25mm-es értékek voltak jellemzők. Az azóta eltelt időszakban hullott ugyan némi csapadék, de a szárazságnak ez sem vetett véget, így főként az áttelelő kultúrák, így az őszi kalászosok és a repce érezheti meg elsőként a vízhiányt. A korai vetésű zöldségfélék magjai mindenképpen igénylik a rendszeres kelesztő öntözést, míg számottevő csapadék nem érkezik.

Debreceni Egyetem – MÉK,
Precíziós Növénytermesztési K+F Szolgáltató Központ