Egyszemélyes hadseregként a tiszta Tiszáért

A közelmúltban mutatták be Molnár Attila Dávid A folyómentő teherautó című filmjét, mely nemcsak egy lelkes folyómentő munkájába enged betekintést, de a szomorú valóságot is a néző elé tárja. A rendkívül impulzív kezdő képsorok megmutatják mindazt a szépséget, amivel Kárpátalja várja a kíváncsi kirándulót, ugyanakkor a film nem kendőzi el az ott élők valóságát sem: az omladozó épületek, a több évtizede gyártott járművek, a hulladék­áradat súlya alatt roskadozó táj mind-mind azt mutatják, a Kárpátalján élőknek sokadlagos probléma, jár-e a településeken kukásautó, vagy sem. 

A film főhőse, Francz Béla azonban nem így látja a helyzetet: 2016 óta fáradozik azon, hogy megtisztítsa a Tisza forrásvidékét a hömpölygő szeméttől. Az alkotás hátteréről és kihívásairól Molnár Attila Dáviddal, a film rendezőjével beszélgettünk. 

A szívekre is hat 

Elmondta, minden jó film arra törekszik, hogy a néző esze mellett a szívét is megnyerje. – Ez egy nagyon fontos feladat minden filmkészítőnek, függetlenül attól, hogy játék- vagy dokumentumfilmet forgat. Mi azonban ezzel nem csak „játszadozni” szeretnénk, hiszen nagyon megérintett minket a látvány. Éppen ezért az volt az egyik legnehezebb, hogy az élményeinket a néző is megértse: a képsorokon keresztül átérezze, milyen rendkívüli körülmények között dolgozik egy ember nap mint nap – hangsúlyozta a rendező. 

Francz Béla kicsit olyan, mint egy egyszemélyes hadsereg, elhivatottsága az immár 27 éve alkotó, sokat látott filmest is meglepte. – Megvan az az emberismeretem, mely alapján megállapíthatom, milyen lesz az adott személy a kamera előtt. Francz Béláról egyből éreztem, hogy egy hiteles személyiség, aki nem alkalmi fellángolásból tisztítja meg a Tiszát a hulladékáradattól, hanem ezzel az eszmeiséggel kel és fekszik. A fiatalember rendkívül ügyesen mozog a kamera előtt, és bár nem színész, a nézőnek nem tűnik fel semmi rendkívüli, annyira természetes a jelenléte – mesélte az alkotó, aki filmje mélyebb üzenetéről kifejtette: a PET-kupa feladata a folyószennyezés felszámolása, de ehhez nem elég évről évre különböző takarítóakciókat szervezni. 

A helyiekre támaszkodnak 

– Akkor lehetünk igazán hatékonyak, ha megszüntetjük a hulladéktenger eredetét a folyó forrásánál. Rá kellett jönnünk, hogy a forrás közelében élő és velünk hasonlóan gondolkodó emberekkel kell együttműködnünk, mert máshogy nem érhetjük el a célunkat. Nem mondhatjuk meg a határ innenső oldaláról, mit tegyenek a helyiek. A film legfontosabb üzenete is az, hogy minimális befektetéssel hatalmas problémákat is megoldhatunk, amennyiben kiváló az együttműködés a helyiekkel. És hogy miért fontos ez? Magyarországon százmilliókat fektethetünk a folyótisztításba, mégsem oldhatjuk meg végérvényesen a problémákat. Ellenben ezen összeg tizedéből a forrásvidéken felszámolható a szennyeződés. Béla bizonyítja ezt a legjobban: hárommillió forintot kapott egy „új” teherautóra, ami ilyen léptékekben nem nagy összeg, de eddig több mint 4000 köbméter hulladékot emelt ki a folyóból – hívta fel a figyelmet Molnár Attila Dávid. A rendezőtől azt is megtudtuk, ezt a fantasztikus eredményt 2016-tól érte el a fiatalember. 

Megváltozott a szemlélet 

– A filmben Béla is kiemelte, hogy kezdetben sokan hülyének nézték az önkéntes munkája miatt. Ő ugyanazt az utat járta be, mint sok éve mi, itthon. Ez a hozzáállás hazánkban azonban teljesen megváltozott, de vannak olyan helyek, ahol már annyira beépült a hulladék a talajba, hogy szinte csak régészeti módszerekkel lehet eltávolítani. Ezt a forrásnál nem szabad megvárni, és nagyon örülök, hogy a magyar közvélemény ennyit változott. 

– Hazánkban minden Tisza-parti település egyetért abban, hogy a szemétáradat egy létező probléma, amit nem szabad elkendőzni, és komolyan kell vele foglalkozni. Néhány év késéssel, de Kárpátalján is ez történik: akik az elején szkeptikusan fogadták Francz Béla kezdeményezését, mára látják az eredményt, a fiatalemberből pedig egyfajta közéleti személyiség lett. A lakhelyén büszkék arra, hogy egy „híres” ember él náluk – hangsúlyozta Molnár Attila Dávid, aki szerint nem szabad elfelejteni, hogy Béla teherbírása is véges. 

Felmerül a kérdés: mi történik azzal a több tízezer emberrel, akikhez nem jut el a folyómentő teherautó? – Természetesen egy fecske nem csinál nyarat, azonban már Béla sem egyedül dolgozik, rendkívül sokan csatlakoztak hozzá. Mint oly’ sok minden másra, az ő munkájára is negatív hatást gyakorol az orosz–ukrán háború. A filmben is többször láthatják az érdeklődők, hogy Béla kipakol Ivano-Frankivszkben. Ez a nyugat-ukrajnai város biztosította neki a bevételt, abból fizette ki a munkásait, hiszen ilyen mennyiségű szemetet nem lehet egyedül átválogatni. A várost rakétatalálat érte, leállították a hulladék­átvételt is. Emiatt Béla ismét segítségre szorul, és mi szeretnénk támogatni őt. 

– A PET-kupa élelmiszer-szállítmányt vitt Kőrösmezőre, és pályázatokon támogatókra is leltünk, hogy folytathassa a munkát. Hét intézményben szelektív gyűjtőket alakítunk ki, és Kőrösmezőn egy olyan pontot létesítünk, ahol hulladékért cserébe tiszta vizet, mosási, fürdési és főzési lehetőséget kapnak a menekültek a Hulladékmentes Tisza Projekt keretében – tudtuk meg a rendezőtől.