Kérésre visszavitte a köveket a Siratófalba

Kisvárdai zsidó hétköznapok címmel rendezvénysorozatot indított a Rétközi Múzeum. A napokban megtartott soron következő előadáson Somos Péter mesélt a mai Izraelről az érdeklődőknek. 

Európai és amerikai vonások 

Néhány részletet felidézünk az elhangzottakból: természetesen utalt a kezdetekre is a múltat felidézve. 
– Igazából Jeruzsálemről tudok mesélni, az én Jeruzsálememről, ami nem feltétlenül ugyanaz, mint másé. 1983-ban disszidáltam és 2006-ig éltem ott. A nyelven kívül persze el kell még sajátítani a helyi mentalitást ahhoz, hogy az ember otthon érezze magát... Akkoriban ott jóval nagyobb árubőség volt, mint Magyarországon, első pillantásra úgy tűnt, mintha egy nyugat-európai országba disszidáltunk volna, de ez csak a látszat volt. Egy Oroszországból bevándorolt ismerősöm jegyezte meg találóan: Nyugatra indultunk és Keletre érkeztünk. 
– Ha így közelít a látogató Izraelhez, hogy az a Közel-Kelet része, nem érheti nagy csalódás, aztán az európai vonásokat úgyis felfedezi benne. No meg egy kicsit az amerikait is. Mondják: Izrael olyan, mint egy kis Amerika, de a fordítottját még nem hallottam, azaz, hogy Amerika olyan, mint egy nagy Izrael... 
...Különbség volt – és van ma is – az országrészek és egyes városok között. Úgy mondták valamikor: Haifán dolgoznak, Tel-Avivban szórakoznak, Jeruzsálemben imádkoznak, és nagyjából ez a valóság a mai napig – mesélte az előadó, aki felidézett egy kis történelmet is. – Jeruzsálemet háromezer évvel ezelőtt Dávid király tette meg az ország fővárosává. Dávid fia, Salamon király itt építette fel az első szentélyt, amelyet Nabukadnecár babiloni király elpusztított. Aztán a babiloni fogságból visszatérők itt építették fel a második szentélyt. I. sz. 70-ben ezt is lerombolták, ezúttal a rómaiak. Ettől kezdve Jeruzsálem idegen kezekben volt (római, bizánci, iszlám, keresztes hadak, török). A hatnapos háborúban, 1967-ben az izraeli hadsereg visszafoglalta a város keleti részét. 1980-tól kezdve törvény rögzíti, hogy az egyesített Jeruzsálem ismét az ország fővárosa – mondta Somos Péter. – A Siratófal nem más, mint a második szentély nyugati oldalának támfala. Mióta nincs szentély, ez a zsidóság legszentebb zarándokhelye, de más vallások hívői is felkeresik, sőt ateistától is hallottam már, hogy mély benyomást tett rá a hely. 

Cédulák a kövek között 

– A kövek közti résekbe kívánságcédulákat rejtenek, sőt az izraeli postán keresztül is küldenek ilyen cédulákat a világ minden tájáról. Évente kétszer összeszedik a cédulákat és eltemetik azokat az Olajfák hegyén, hogy helyet adjanak az újabbaknak. Egyszer Nyíregyházán megkeresett egy hölgy azzal, hogy a férje járt a Siratófalnál és a falból magával hozott három kisebb követ. A hölgy tudta, hogy sűrűn utazom Jeruzsálembe, megkért, hogy juttassam vissza a falba a köveket, mert őt nagyon nyugtalanítja az eset. Megtettem és le is fotóztam neki, hogy megnyugtassam. 
 

Borítókép: Somos Péter az előadása közben | Fotó: Janics Attila