Tanítsuk a fiatalokat a múlt tanulságaira!

Úgy vannak velünk, hogy valójában mégsincsenek velünk, nem tudjuk, hol alusszák örök álmukat, csupán az emlékezetben élnek. Ők a holokauszt áldozatai. Távozásukkal szegényebb lett a magyar társadalom, a maguk után hagyott űrt semmi sem pótolhatta. A kegyetlen elpusztításukkal keletkezett ürességet fejezi ki Nyíregyházán a 2004-ben felavatott holokauszt-emlékmű, ami azóta az önkormányzati emlékezések színhelye. Vasárnap délelőtt is itt, Zagyva László szobrászművész alkotásánál idézték fel az 1944-es deportálást, a zsidó emberek elhurcolását és megsemmisítését a koncentrációs táborokban. Pár éve ez a tér dr. Bernstein Béla főrabbi nevét viseli. Több évtizedig szolgálta a megyeszékhelyen a zsidó közösséget, 1944-ben pedig nem hagyta magára híveit, vállalta velük a tragikus sorsot.

Nyíregyháza vezetése nevében dr. Ulrich Attila alpolgármester köszöntötte a megemlékezés résztvevőit.

– Az emberiség történelme a háborúk és a háborúk között békés időszakok történelme. A háborúkhoz mindig kellett egy filozófia, egy ideológia, hiszen a saját nemzetet és a világ társadalmát is meg kellett győzni a harcok fontosságáról. A zsidóság elleni támadások jóval korábban kezdődtek, gondoljunk csak a galíciai zsidópogromokra. Aztán Európában a zsidók elleni támadáshoz alapot adott a franciaországi Dreyfus-per, s egyre több országban léptek fel a zsidók ellen. Olyan törvények születtek, amelyek hátrányosan érintették őket, amelyek megkülönböztették a zsidókat a többségi társadalomtól. Magyarországon ez a folyamat a két világháború között kezdődött a numerus clausus törvénnyel, s a deportálásokkal fejeződött be 1944-ben – mondta dr. Ulrich Attila, aki kitért arra is, hogy az emlékmű nem véletlenül került éppen arra a helyre, ugyanis egykoron itt alakították ki a nyíregyházi gettót.

A város alpolgármestere megosztott egy személyes élményt is a jelenlévőkkel. Pár éve találkozott egy idős nénivel, akinek az édesapja 1944-ben egy zsidó bútorkereskedőnél dolgozott Nyíregyházán. A néni nagyon jóban volt a kereskedő lányaival, s mikor deportálták a zsidókat, az egyik szekeren észrevette a barátnőit, akiket akkor látott utoljára...

– Az ideológia a tettek bizonyítása, de az embereket a tetteik minősítik. Közös a felelősségünk, hogy tanítsuk a fiatalokat a múlt tanulságaira, s közös a felelősségünk abban is, hogy tanuljunk a múlt hibáiból. Közösen kell harcolni, közös a felelősségünk, s közösen kell fejet hajtanunk a mártírok előtt – tette hozzá befejezésül az alpolgármester.

A holokauszt kutatók szerint három stádium létezik: 1. a hatalmon lévők nem engedik, hogy a zsidók ugyanolyan szocializáltak, ugyanolyan egyenjogúak legyenek, 2. nem engedik, hogy köztük éljenek, 3 nem engedik, hogy éljenek. Erről már dr. Kurucz Ákos, a Nyíregyházi Zsidó Hitközség rabbija beszélt a megemlékezésen.

– Magyarországon egykoron a társadalom egy részét jelentették a zsidók, izraelita vallású magyaroknak tartották őket, akik részt vettek az ország építésében. Az 1920-as numerus clausus törvény után azonban már nemzetiségnek tekintették a zsidókat, a hatalom szembe állította az izraelita felekezet tagjait a magyar keresztényekkel. Ez volt az első stádium. A következő állomást jelentette a gettók kialakítása, majd következett a zsidók elpusztítása. Hazánkból ötszázezer embert deportáltak a koncentrációs táborokba – fogalmazott a rabbi, aki a társadalom tagjait is csoportosította:

– Volt egy szűk kisebbség, ami elhitette a középső réteget alkotó többséggel a deportálások szükségességét, s a többség ezt tétlenül nézte. A harmadik csoportot pedig azok a keresztények, azok az igaz emberek alkották, akik nagyon sok zsidó embert megmentettek a pusztulástól. Rájuk is emlékezzünk, hiszen hálásak vagyunk a bátor tettekért – mondta dr. Kurucz Ákos.

A megemlékezésen közreműködött dr. Nógrádi Gergely főkántor és Teszter Nelli zongoraművésznő, majd a megye és a város vezetői, a pártok és intézmények képviselői, a zsidó hitközség tagjai elhelyezték a kegyelet virágait, valamint az emlékezés köveit. 

MML