Gondoskodás és szeretet a hivatás alapja

 Az ápolók példamutató elődje, Kossuth Zsuzsanna maradandó szellemi örökséget hagyott utódaira, a jelenkor ápolóira és egészségügyi szakdolgozóira. Ők azok az emberek, akik életünk legkiszolgáltatottabb és sebezhetőbb időszakában, a betegségben állnak mellettünk, és szakmai alázattal teszik a dolgukat.

A Szabolcs Szatmár Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház csütörtöki rendezvényén mondtak köszönetet az ápolóknak az elhivatott munkáért, az esemény végén pedig elismerésben részesítették közülük a legjobbak legjobbjait.

Változatlan értékek

Dr. Szűcs Attila, a megyei kórházak főigazgatója elmondta, a szakma súlyát jelzi az a tény, hogy 2014-ben a parlament határozatban nyilvánította február 19-ét az ápolók napjává.

– Ez nem csupán egy szakma, maga a tudás kevés: szükség van empátiára, kitartásra, néha egy kedves szóra vagy mosolyra. Mindez apróságnak tűnhet, de jelentősen javít a betegek ellátásán, és növeli a szakmai színvonalat. A mai díjazottak a legjobbjaink közé tartoznak. A megbecsülés, morális elismerés mindig is megvolt és meg is lesz az ápolók és a szakdolgozók irányába. Ugyanakkor jól tudjuk, hogy mindez kevés, de az elmúlt időszakban jelentősen emelkedtek a bérek, és bízunk benne, hogy ez az idén még tovább javul – hangsúlyozta a főigazgató.

– A mai jeles alkalomra készülve a kezembe akadt egy 1848-as közlöny, amiben Kossuth Zsuzsannát nevezték ki hazánk főápolójává, s azt is kifejtették a dokumentumban, hogy milyen ismérvekkel kell rendelkeznie egy ápolónak – ezt már Román István, a vármegye főispánja mondta el a jelenlévőknek.

Hozzátette: a 19. századtól kezdve sok minden változott a szakmában, de vannak olyan tulajdonságok, melyeket akkor és most is elvárnak egy ápolótól.

– A jó főzési képesség és a csendes magaviselet mellett a rend, a pontosság, az erkölcsösség és a gyengédség is szerepel ebben a régi iratban. Úgy vélem azonban, hogy az archaikus nyelvezet mellett további érdekességeket is felfedezhetünk: ma is fontosak az erkölcsi szempontok, a rendszeretet és az odaadás. Aki ápolásra szorul, szereti, ha odafigyelnek rá, és úgy vélem, a legtöbb esetben ezt is meg is kapják a betegek – emelte ki Román István.

Az eseményen jelen volt Seszták Oszkár, a vármegyei közgyűlés elnöke is, aki szintén köszönetét fejezte ki az ápolóknak az áldozatos munkáért.

– Már-már hagyomány, hogy a vármegyeháza dísztermében ünnepeljük az ápolók napját, de sajnos erre az idén nincs lehetőség a felújítási munkálatok miatt. Remélem, hogy jövőre ismét ott fogadhatjuk önöket – mondta a vármegyei közgyűlés elnöke.

Mindent a betegekért

Dr. Rákóczi Ildikó, a megyeszékhely közgyűlése szociális, egészségügyi és sportbizottságának elnöke arról számolt be, 2014-ben az országgyűlés felismerte, hogy az ápolói hivatás presztízsét és az életpálya előmozdítását minden lehetséges eszközzel támogatni kell. A nagy előd, Kossuth Zsuzsanna minden ápolónak példát mutatott.

– A ma ápolói is szívvel-lélekkel végzik munkájukat, s mi azért vagyunk itt, hogy kifejezzük a tiszteletünket. Az ápolók a legnagyobb megbecsülést érdemlik – tette hozzá.

A rendezvényen Virág Jánosné, a Sántha Kálmán Szakkórház ápolási igazgatóhelyettese mondott ünnepi beszédet.

Régi-új kihívások

Beszédében Kossuth Zsuzsanna életpályájába engedett betekintést, majd kiemelte: az elmúlt évek kihívásai bizonyították, hogy a váratlan nehézségek hogyan mozgósítják az ápolói társadalmat.

– Nagyon fontos, hogy a szakmai és emberi megnyilvánulásoknak a betegek állapotának javulását kell elérniük, az alázat, az emberi méltóság megőrzése minden körülmények között alapvető. A betegek, a sebesültek feltétel nélküli elfogadása nemzetiségtől függetlenül – ezek mind-mind ismérvei a jelenkor ápolóinak – hívta fel a figyelmet Virág Jánosné.

– Az ápolók azok, akik ott vannak életünk kezdetén és végén, végtelen türelemmel és empátiával szolgálnak minden nap. Képesek embertársaikért a maximumot nyújtani, s a világ legnemesebb és legemberibb hivatását tudhatják magukénak. Minden korban kellenek olyan személyiségek, akikről az ápolók napja is szól, akik utat mutatnak, kicsit előrébb gondolkodnak. A munkájuk nem a médiahírnévről, hanem a betegágynál zajló meghitt pillanatokról szól. A szakma nagy utat tett meg napjainkig, ám célja minden időben ugyanaz volt: a beteg ember egészségének visszaadása, legalábbis annak megpróbálása – hívta fel a figyelmet Virág Jánosné.

A beszédeket követően a Móricz Zsigmond Színház tenorjai, Gulácsi Tamás és Horváth Viktor szórakoztatták a jelenlévőket, majd átadták az elismeréseket a kitüntetett ápolóknak és egészségügyi dolgozóknak.

 MI