Kárászra rabolt, kapitális szörny került horogra!

Erős szél lobogtatta a Leveleki-víztározó partján azt a zászlót, ami már messziről hirdette, hogy a Cat Fanatic Trió fogta a közelmúltban megrendezett Hírös Yacht Tavaszi Harcsafogó Verseny addigi legnagyobb halát. A verseny végéig már senki sem vette el a csapattól ezt a címet, átvehette a legnagyobb halért járó különdíjat. Még javában tartott a 96 órás megmérettetés, amikor a csapat kapitányát, Márkus Tamást arra kértük, elevenítse fel a „big fish” megfogásának körülményeit, illetve mutassa be a csapatot. 

Visszahűlt a tó vize 

– Aszód és Vác környékéről érkeztünk. Tulajdonképpen egy baráti társaságot alkotunk, évek óta együtt horgászunk. A két társam Szlavkoszki Attila és Gódor László. Ezzel a csapattal most horgászom először ezen a kupán, de egy másik teammel már kétszer is voltam Leveleken. Mivel ez már a harmadik versenyem, van egy kis helyismeretem. 
– Sajnos, az időjárás nagyon befolyásolja a versenyt. Jönnek-mennek a frontok, volt viharos szél, erős lehűlés, ráadásul két hete még havazott is, mindezek miatt pár fokot visszahűlt a tó vize, s a nagyobb harcsák nem esznek, nem táplálkoznak, csak a kicsik. A csapatok nagyon sok kisebb méretű harcsát fogtak. Gódor László javasolta, éjszaka menjünk rá a nagyobb halakra, s ebből sikerült is elcsípni egyet, amivel jelenleg miénk a „Big Fish” cím. A hal 35,5 kilogrammot nyomott a mérlegen. A csali egy magunkkal hozott kárász volt, nem akartuk az időt eltölteni azzal, hogy leálljunk itteni kishalakat fogni, meg igazából egy versenyre fel kell készülni mindennel – magyarázta Márkus Tamás, majd felidézte a verseny legnagyobb halának megfogását. 

Gyorsan kihozták a partra 

– Az egyik boton erőteljes kapást láttunk reggel 6 óra körül. Szerencsére éppen a botok mellett voltunk, és sikerült azonnal bevágni a halnak. Viszonylag gyorsan – 8-10 perc alatt – ki tudtuk hozni, lepányváztuk, s azonnal hívtuk a marshallokat, hogy jöjjenek mérlegelni. Lemérték a halat, készültek fényképek, s engedtük vissza a tóba a harcsát. Küzdött a hal, de fel vagyunk készülve sokkal nagyobb zsákmányra is. A stégen állva húztuk ki, nem kellett csónakos segítség, s nem kellett a többi botot sem kiszedni. Mindez attól függ, hogy ki milyen szerelékkel horgászik. Mi eleve nagy halakra készültünk. 
– Életemben eddig már több két méter feletti harcsát sikerült megfognom, ha jól emlékszem a számukra, legalább már tizennégyet. Szerencsére hazánkban is vannak már jó harcsás vizek – folytatta Márkus Tamás. – A horgászat minden válfaját kipróbáltam az évek során, gondolok többek között a pergetésre, a bojlizásra, a finomszerelékes horgászatra, de a harcsázás teljesen más. Amikor egy kapitális harcsa megrángatja az embert, szó szerint megrángatja, majdnem berántja a vízbe, az egy olyan élmény, egy olyan adrenalinlöket, amit nem lehet semmihez sem hasonlítani. A nagy harcsákat egyedül is kihozom a partra, nem kell segítség. 
– Életem első két méter feletti harcsáját úgy fogtam, hogy egyedül voltam a horgászvízen, nem volt segítségem, ráadásul a kesztyűmet is otthon felejtettem, ugyanis a harcsákat nem merítjük, hanem kesztyűvel a szájukba nyulunk, és úgy húzzuk ki az állatot a partra. Végül egy ronggyal nyúltam a szájába, és úgy sikerült kiemelnem a partra. Hála istennek a családom támogat, így eljöhetek hosszabb időre is horgászni. 

Kívánságok a bakancslistán 

Van-e valamilyen álma a horgászattal kapcsolatban? – kérdeztük befejezésül Márkus Tamástól. 
– Minden horgásznak van álma. Nekem egy 100 kilo­grammos harcsa megfogása. Ha itthon foghatnám meg, az még nagyobb élményt jelentene. Bár a bakancslistámon rajta van a Pó és az Ebro folyó is, de az lenne az örök emlék, ha hazánkban akaszthatnám meg a kapitális halat. 
MML