Csak engedéllyel kutathatók a kincsek

Hazánk rendkívül gazdag értékes régészeti leletekben, időről időre számos olyan kincs kerül elő, melyek ékesíthetik a múzeumok tárlatait. Ám ez a szépség azon feketézők figyelmét is felkelti, akik a múzeumok régészei mellett szintén leletek után kutatnak a földeken. Szabad-e egyedül, engedély nélkül fémkereső műszerrel kutatást végezni elveszett kincsek nyomában? Erről is beszélgettünk a Kelet-Magyarország és a Szabolcs Online podcastsorozatában Reszlerné János Judittal, a Jósa András Múzeum régészével. 
A szakember elmondta, hobbitevékenységként egyre elterjedtebb hazánkban a fémkeresőzés, de legálisan csak akkor hódolhatunk e szenvedélynek, ha a területileg illetékes múzeummal együttműködési megállapodást kötünk.

Eltérő gyakorlatok 

– Mindig az adott múzeum határozza meg, milyen feltételekkel támogatja a tevékenységet, és megoszlanak a vélemények arról, hogyan is kellene ezt szabályozni. Ahány vármegye, annyi gyakorlat: vannak egészen megengedő és teljesen elzárkózó intézmények is. A megállapodás feltétele annak, hogy az örökségvédelmi hatóságtól bárki engedélyt kaphasson a fémkeresős kutatásra. Azt sem szabad elfelejteni, hogy e műszerek használata egy régészeti lelőhelyen régészeti feltárásnak minősül, ilyet pedig csak régész végezhet. A civilek kizárólag olyan területeken kaphatnak engedélyt, ahol nincs ismert lelőhely. Az is fontos, hogy kié a terület, az engedélykéréshez mindenképpen csatolni kell a tulajdonos írásos hozzájárulását. Az osztatlan közös tulajdon intézménye miatt ahol sok a tulajdonos, szinte lehetetlen mindenki hozzájárulását megszerezni. Éppen ezért azt javaslom, az érdeklődők keressenek meg minket, így együtt kiválaszthatjuk azokat a területeket, ahol nincs regisztrált régészeti lelőhely, és nincs rengeteg tulajdonosa sem – tanácsolta a szakember.

Besegítenek a múzeumnak 

– Az első körben maximum 1–3 hektáros területhez adunk hozzájárulást, mintegy féléves időtartamra. Ez idő alatt kiderül, az illető hogyan működik együtt velünk. Jelentési kötelezettség van: amit a fémkereső talál, azt be kell szolgáltatnia, illetve azt is jelentenie kell, ha semmit sem talált. Az önkéntes programunkban is részt kell vennie, évente legalább négy alkalommal. Az éppen aktuális feltárásokról elérhetővé tesszük a fémkeresőknek az információkat, így könnyen csatlakozhatnak hozzánk. Egy-egy ilyen alkalommal olyan kincseket is találhatnak a lelkes fémkeresők, amiket a saját területükön talán soha – hangsúlyozta Reszlerné János Judit, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy saját szakállára senki ne álljon neki a műszeres kutatásnak. 
Ám az engedély nélküli keresés még mindig elterjedt, és az önjelölt „kincsvadászok” jelentős anyagi és erkölcsi kárt is okoznak a múzeumoknak azzal, hogy páratlan régészeti leleteket juttatnak a feketepiacra. Piros-Pozdora Máté, a Jósa András Múzeum régésztechnikusa korábban lapunknak elmondta, külföldiek is járnak hazánkba fémkeresőzni, és felbecsülni sem lehet, mennyi leletet visznek el tőlünk engedély nélkül.

Óriási kárt okoznak 

– Néhány éve Svájcban voltam egy kiállítás megnyitóján, ahol egy helyi emberrel beszélgettem. Tőle tudtam meg, hogy rendszeresen bérelnek szállást Szlovákiában, majd onnan hazánkba járnak át fémkeresőzni. Amit találnak, azt olyan aukciós házaknak adják el, amelyek „nem kérdeznek sokat”. Súlyos ezer eurókat keresnek így, sőt olyan illegális csoportról is tudunk, amely már a háromszázadik bronzkincsét adta el. Ennek súlyosságát szemlélteti, hogy hazánkban nincs olyan múzeum – beleértve a Nemzeti Múzeumot is –, amelyik ekkora bronzkincsgyűjteménnyel rendelkezne – hívta fel a figyelmet Piros-Pozdora Máté, majd kiemelte: kidolgozás alatt van az új örökségvédelmi törvény, ami a tervek szerint szigorúbban lép majd fel a feketéző fémkeresőkkel szemben. 

MI 

Illusztráció: MW-Archív