„Nem mentettük meg a hazánkat, de védelmeztük”

Szendi Dezső alezredes (posztumusz vezérőrnagy), aki Tiszadobon született, Kicska János főhadnagy pedig az egykori Bereg-vármegyei Munkácsról származott. Mindketten Juta-dombon vívott harcokért váltak a forradalom mártírjaivá. A Juta-domb Pesterzsébetet Soroksártól elválasztó, délkelet felé haránt elnyúló, futóhomokkal fedett dombvonulat volt, ahol 1956. november 4-én utolsó csatái egyikét vívta a maradék Magyarország a szovjet megszállók ellen. A domb ma már nem létezik, helyén utcák, gyárak, lakótelepek épültek.

Idézzük fel az akkori eseményeket: 1956. november 3-án Tökölön megkezdődtek szovjet–magyar tárgyalások a szovjet csapatok kivonásáról. Az Esztergomi Tüzérezred kapott parancsot arra, hogy katonáival zárja le a Soroksári utat, hogy a tárgyalásokat ne zavarhassák meg katonai csapatmozgások. 

A Maléter Pál vezette tárgyalóküldöttséget azonban a szovjet KGB letartóztatta, és katonai konvojjal szállították őket Soroksár irányába. A rendelkezésre álló források itt ellentmondásosak. Az egyik szerint a szovjetek nyitottak tüzet a katonákra, a másik vélemény szerint a Juta-dombi ellenállók kezdték a harcot. Ami biztos: a felkelők nem tudták, hogy a menetben a szovjetek foglyaiként utazik Maléter Pál honvédelmi miniszter is.

Dobrossi Lajos akkor tizedes, egykori lövegparancsnok a rendszerváltás után így emlékezett az eseményekre: „Minket november 2-án reggel vittek a Juta-dombra. Négy könnyű lövegünk volt és két közepes. Voltak ott polgári személyek is géppuskával és golyószórókkal. Amikor 4-én reggel jöttek az oroszok, a civilek kezdték a tüzelést. Az oroszok elkezdtek felénk is tüzelni, a parancsnok (Kicska János főhadnagy) elrendelte, hogy – tűz! Egy harckocsit és egy katyusát lőttünk ki, az oszlop megfordult és elment. Körülbelül öt perc volt az egész.”

Az alakulat korábbi parancsnoka Mecséri Lajos ezredes, aki közben Maléter Pál felkérésére a kormány védelmét ellátó testőrség parancsnoka lett, telefonon megtiltotta a fegyverhasználatot a Juta-dombon lévő katonáinak, de parancsa nem jutott el az alegységekhez. 

A XX. kerületi civil nemzetőrségi vezetők úgy gondolták, hogy kitartanak addig, amíg a nyugati segítség meg nem érkezik. Nem tudhatták, hogy nyugati segítség nem fog érkezni. Magyarország földrajzi helyzete nem tette lehetővé az USA katonai beavatkozását; Ausztria semlegességének megsértése nemzetközi bonyodalmakhoz vezetett volna.

De térjünk vissza a katonákhoz, akiket a tűzharc után visszavezényeltek a laktanyájukba. Ekkor még nem tudták, hogy később letartóztatják és bíróság elé állítják őket. A szovjet vezetés ugyanis azt követelte, hogy ahány katonájuk elesett a Juta-dombnál, ugyanannyi magyar katonát végezzenek ki. Ennek a követelésnek eleget téve a parancsot teljesítő katonák és tisztjeik ellen folytatták le a huszadik század legnagyobb szabású magyarországi hadbírósági perét – Mecséri János ezredes és 51 alárendeltje ellen. Hetüket kötél által végezték ki. 

Szendi Dezső alezredes volt Mecséri ezredes helyettese, a tüzérezred alakulatainak is ő adott parancsot a Juta-dombon tüzelőállás elfoglalására. 1957. március 31-én letartóztatták, halálra ítélték és 1958. november 15-én, 35 évesen kivégezték. Posztumusz vezérőrnaggyá léptették elő 1990. július 5-én. A Diósgyőri Vasgyárban dolgozott, amikor 1948 őszén a KMP a Kossuth Akadémiára küldte törzstiszti tanfolyamra. Ezt századosi rangban fejezte be, csapatszolgálata alatt őrnagyi, majd alezredesi rangot kapott, s tüzérfőnöki beosztásban szolgált Esztergomban. Az 1956-os forradalom alatti tevékenységéről nem tudni semmi biztosat. Feltevések szerint parancsnoksága alá tartozott a Juta-dombon harcoló légvédelmi tüzér alakulat is.

Kicska János főhadnagy volt a szovjet menetoszlopra tüzelő könnyű légvédelmi ágyús üteg parancsnoka. Őt 1957. március 31-én letartóztatták, halálra ítélték és 1958. november 15-én kivégezték. Élt 27 évet. Munkácson született 1931-ben, 1949-ben önként jelentkezett katonának. Elvégezte az egyéves Bem Légvédelmi Tüzér Tiszti Iskolát; először Debrecenben szolgált, majd alosztályparancsnoki iskolát végzett, s 1953 októberétől a 7. hadosztályhoz tartozó esztergomi 51. légvédelmi tüzérosztálynál volt ütegparancsnok hadnagyi, később főhadnagyi rendfokozatban. 1990. július 5-én posztumusz előléptették alezredessé.

A Vörös Hadsereg a Juta-dombnál tizenegy katonát veszített. A Juta-domb fekete obeliszkjén egy Kossuth Lajostól származó idézet olvasható: „Nem győztünk, de harcoltunk. Nem törtük meg a zsarnokságot, de feltartóztattuk. Nem mentettük meg a hazánkat, de védelmeztük."  

Szabó József János