Csaknem minden tizedik ember nagyon magányos

A társadalmi kapcsolatok alapvető fontosságúak az egyének jóllétéhez. A magányosságot, ami olyan érzelmi állapot, melyben a személy erőteljes ürességet és kirekesztettséget tapasztal, s a szociális kölcsönhatások hiányának érzését komoly közegészségügyi gondként fogalmazták meg. Ennek megnövekedett kockázata kapcsolatban van a Covid–19 okozta lezárásokkal – ezt az időszakot a „magányosság járványaként” írták le. Azt találták, hogy a magányosság számos tényezővel van kapcsolatban, beleértve a rossz egészségi állapotot és az alacsony szintű szociális kapcsolatrendszert.

Szociális kölcsönhatások

Az első, az EU valamennyi országát érintő magányossággal kapcsolatos felvételt az Európai Parlament kísérleti projektjeként végezték el, együttműködve az Európai Bizottsággal. Az adatok összegyűjtését számítógépes kikérdezés útján 2022. november-decemberben tartották a 16 éven felüliek körében. A reprezentatív mintába mintegy 26 ezren kerültek be, országonként mintegy ezer válaszolóval, kivéve Ciprust, Luxembourgot és Máltát, ahonnan kevesebb személyt  kérdeztek ki. A felvétel választ ad olyan kulcskérdésre, hogy mely társadalmi-gazdasági csoportok a legmagányosabbak, mit mutatnak a mintában szereplők szociális kölcsönhatásai, egészségi állapota, szociálismédia-használata és szociális attitűdjei a magányossággal kapcsolatban. A magányosságot mint szubjektív érzést (a depresszió előszobáját) a társadalmi kölcsönhatások mennyiségének vagy minőségének kielégítetlen szükségleteként határozták meg. Magányosnak lenni negatív érzés, ami fogalmilag különbözik az egyedülléttől. E felvétel során a válaszolóktól azt kérték, hogy becsüljék meg, milyen gyakorisággal voltak magányosak az elmúlt 4 hétben. A kapott eredményeket összehasonlították egy másik felvétellel (University of California Los Angeles), s az eredmények teljesen hasonlóak. A nagyon magányosak aránya 12-13 százalék, a kissé ilyen érzést vallók rátája 36-40 százalék volt mindkét felvételben. Az UCLA-összeírásban három kérdést tettek fel: milyen gyakran érzi a társaság hiányát, a mellőzöttséget és a társaságtól való elszigetelődést? A válaszolók alig (1), néha (2) és gyakran (3) lehetőség közül választhattak. A 6-7 pontot elérőket alig, a 8-9 ponttal rendelkezőket nagyon magányosnak tekintik.

A Covid hatása

Az ezzel kapcsolatos korábbi kutatások eltérő eredményekhez vezettek. Az egyik tanulmány U alakú görbével szemlélteti a magányosság kor szerinti alakulását, azaz a legjellemzőbb a fiatalokra és az idősekre. Magas gyakoriságát a fiatalok körében a Covid–19-járvány nagyban befolyásolhatta. A 18–25 évesek között a magányt érzők aránya 2016–2020 között megkétszereződött, miközben a 65 évesnél idősebbeknél a növekedés mértéke sokkal kisebb volt. A magányosság gyakorisága magasabb volt Kelet- és Dél-Európában, mint Nyugat- és Észak-Európában. A Covid–19 a magányosnak érzők arányát minden országban és minden társadalmi-gazdasági csoportban növelte, különösen a fiataloknál és azoknál, akik nem partnerrel éltek együtt. A férfiak és nők magányosságának szintje között alig van különbség, de az utóbbiaknál egy kicsit magasabb. Nem meglepő, hogy a magányosságra hatással van a jövedelmi szint és a foglalkozási státus is. A gazdagabbak kevésbé magányosak, mint az alsó jövedelmi kategóriákba tartozók. Az iskolázottság is számít: minél magasabb valakinek az iskolai végzettsége, annál kisebb az esély, hogy magányosnak érezze magát. A magányosság és a társadalmi érintkezések közötti kapcsolat kétirányú: a társadalmi kapcsolatrendszer csökkentheti a magányosságot, de a magányosság mérsékelheti a szociális érintkezések számát és minőségét. Ha az emberek boldogok egy kapcsolatban, az jelentősen mérsékli a magányosság kialakulásának valószínűségét.

A boldogtalan kötelékben élők viszont nagyobb eséllyel lesznek magányosak, mint az egyedülállók. Akiknek szoros családi és baráti kapcsolatrendszerük van, a legvédettebbek a magányosság ellen. Mértéke függ a családtagokkal és barátokkal létrejött találkozások gyakoriságától. Már a heti legalább egy találkozás is növeli a magányosság elkerülését. Családtagoknál ezt megteszi a telefonkapcsolat, az internet vagy a szociális média használata is.

Lazul a szociális háló

Az élet fő eseményei, mint a partnertől való elszakadás vagy az állás elvesztése jelentősen lazítja a szociális hálót, és lényegesen megnövelheti a magányosság kockázatát. Az egészségi állapot sokkjai, mint közeli családtag halála, komoly betegsége is valószínűbbé teszi a magányosság kialakulását. Nem találtak kapcsolatot a nyugdíjazás és a magányosság változásának mértéke között, de azoknál, akik befejezték iskolai, egyetemi tanulmányaikat, nőtt a magányosság kialakulásának veszélye. Az előbbire már évekkel korábban felkészülnek a nyugdíj előtt állók, míg a végzősök hirtelen egyedül találják magukat.

Megállapítható, hogy a szociális kapcsolatok nagyon fontosak az élet fő eseményei és a nagy sokkok által generált feszültségek levezetésében. A magányosság az esetek nagy részében azonban ideiglenes állapot, amely nem tart örökké. Kapcsolatok, kötődések időnként létrejönnek, megszakadnak, majd újak keletkeznek.

Prof. Hajnal Béla, a TIT Jurányi Lajos Egyesületének elnöke