Bajtársakká kovácsolta őket a hadgyakorlat

A lassan két éve tartó orosz–ukrán háború hazánk közvetlen közelébe, Kárpátaljára is elért. A közelmúltban a határ túloldalán is eldördültek fegyverek. Ez a háború fokozott katonai készültséget követel meg Magyarországon, és megerősíti annak a hadgyakorlatnak a jelentőségét is, amelyet az elmúlt év végén tartottak meg. Ebben aktív szerephez jutott vármegyénk főispánja, Román István is. Több mint ötezer katona, köztük tartalékosok vettek részt tavaly novemberben az Adaptive Hussars 2023 többnemzeti hadgyakorlaton. Mintegy harminc éve nem volt ilyen horderejű hadgyakorlat hazánkban. Az összetett műveletekben a Magyar Honvédség és a védelmi igazgatási rendszer hatékonyan dolgozott össze annak érdekében, hogy minél felkészültebben garantálhassák hazánk biztonságát. A hadgyakorlaton a katonák mellett a kormányhivatalok dolgozóinak is kiemelt szerep jutott. Vármegyénkben olyan különleges műveleteket is végrehajtottak, mint a magyar és olasz katonák ejtőernyős ugrása, és a hadgyakorlat idején Orbán Viktor miniszterelnök is ellátogatott a nyíregyházi repülőtérre. És hogy hogyan készült az Adaptive Hussarsra a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Kormányhivatal? 
Erről Román István főispán mesélt lapunknak, aki történetesen maga is önkéntes tartalékos katona. 
Az Adaptive Hussars egy többnemzeti gyakorlat volt. Milyen feladatokat hajtott végre ennek keretében a vármegyei kormányhivatal? 
Az erős állam kialakításának az egyik fontos alappillére a területi közigazgatás jól szervezett működtetése. Napjaink Magyarországán a vármegyei kormányhivatalokban összpontosul a közügyek intézésének a jelentős része. Más esetekben pedig koordinációs feladatokat írnak elő a vonatkozó jogszabályok. Ez utóbbiak közé tartozik a védelmi igazgatás ügye is. A főispán egyúttal a Területi Védelmi Bizottság elnöke is, ahol a rendvédelmi, honvédelmi és más állami szervezetekkel közösen kell a veszélyhelyzetek elhárításában részt venni. A mögöttünk hagyott időszakban a Covid és a tőlünk keletre zajló háború okozta menekültválság kezelése jelentett nagy kihívást. A nagyszabású hadgyakorlat szintén egy olyan ügyként jelent meg, amihez foghatóval korábban egyikünk sem találkozott. A kormányhivatal volt az a felület, ahol a katonai és a civil világ összeért. Munkatársaimmal gondoskodtunk honvédjeink elhelyezéséről a civil infrastruktúrákban, részt vettünk a katonák ellátásának a megszervezésében, a gyakorlat során bekövetkező fiktív események kezelésében. A Védelmi Bizottság elnökeként betekintést nyerhettem a katonai szervezetek életébe, mindennapi működésébe. 
Több ezer embert mozgatott meg a hadgyakorlat, óriási léptékű logisztikát igényelt. Hogyan készültek fel erre? 
A kormányhivatal szervezetébe telepítve működik a vármegyei védelmi titkárság, ahol több olyan kollégánk is dolgozik, akik munkakörüknél fogva védelmi igazgatási feladatokkal foglalkoznak, így nem a nulláról építkeztünk. Az elmúlt években számos olyan adatbázist hoztunk létre, melyek egy katasztrófahelyzetben – legyen az árvíz, járvány vagy menekültválság – támpontot adnak ahhoz, hogy kit, mit és hol kell keresnünk. Ezek alapján tudjuk, hol vannak a megfelelő szálláshelyek, a szükséges eszközök, mely területen milyen kapacitások vannak. Ezt a tudást ültettük át a gyakorlatba a feladatok végrehajtásakor. Szintén újszerű volt az Adaptive Hussarsban, hogy szerteágazó feladatokat hajtottunk végre, lemodelleztünk fiktív eseményeket, és azt is, hogy ezek bekövetkeztekor kire milyen feladatok hárulnak, kiknek milyen döntéshozatali lehetőségei és kötelességei vannak. Az új kihívás mindannyiunkat motivált. Mindenki a legjobb tudása szerint dolgozott, a légkört leginkább bajtársiasnak tudnám nevezni. 
Hogyan értékeli a gyakorlat végrehajtását? 
Egy rendkívül komoly értékelő munka, elemzés van folyamatban. Mindez nem véletlen, hiszen egy ilyen gyakorlatnak csak akkor van értelme, ha utána levonjuk a megfelelő következtetéseket. Úgy gondolom, akik részt vettek benne, még szorosabb emberi és munkakapcsolatba kerültek egymással, és ez kiemelten fontos hozadéka az Adaptive Hussarsnak. A magyar társadalom egyre közelebb kerül a honvédséghez, és a koronavírus-járvány is megmutatta, milyen sokat tesznek a katonák a biztonságunkért. A pandémia alatt hivatásos és önkéntes katonáink fertőtlenítették a vármegyénkben található mintegy 140 idősotthont, az iskolákat. A katonák ott voltak a kórházakban, segítettek az oltások szervezésében, sőt a honvédség oltóbuszokat is küldött a vármegyénk több településére. Mindezekkel méltán vívták ki katonáink a lakosság tiszteletét. Kiemelt köszönet illeti az érintett települések polgármestereit és lakosságát is a támogatásukért, valamint a vármegyében található kórházakat az együttműködésükért. A kormányhivatalban dolgozó kollégáimnak szintén köszönet jár, hiszen napi 24 órában hajtottuk végre a ránk vonatkozó feladatokat. 

Milyen személyes élményei vannak a hadgyakorlatról? 

A 2. vitéz Vattay Antal Területvédelmi Ezred katonáihoz látogattam el, akik szintén jelentős létszámmal képviseltették magukat a hadgyakorlaton. Kiemelten fontos számunkra, hogy az ezred központja Nyíregyházán van, nekik köszönhetően a katona látványa újra megszokott Nyíregyházán. A területvédelmi tartalékosok az útzárak és ellenőrzési pontok telepítését gyakorolták elsősorban. Bár a hadgyakorlat több vármegyére is kiterjedt, Orbán Viktor miniszterelnök hozzánk látogatott el, hogy a nyíregyházi repülőtéren megtekintse a magyar és az olasz katonák ejtőernyős gyakorlatát és az ahhoz kötődő helyszíni biztosítást. Az ittjártakor nemcsak a közigazgatás és a Magyar Honvédség együttműködéséről érdeklődött, hanem vármegyénkkel kapcsolatosan is. Azt gondolom, hogy általánosságban is érzékelhető a vármegyénkre irányuló nagyobb kormányzati figyelem, amit jól mutatnak azok a nagy, elsősorban termelő beruházások, amelyek hozzánk érkeznek. 
Ön is a tartalékos katonák táborát erősíti. Miért döntött a szolgálat mellett? 
Úgy vélem, a haza védelme a legnemesebb ügyek egyike. Az ember leginkább úgy képes egy ilyen ügyet szolgálni, ha nem csupán beszél róla, hanem arra is törekszik, hogy példát mutasson. Az én döntésem hátterében ez az „egyszerű” ok áll. Az is motivált, hogy több ismerősöm is a honvédség kötelékében teljesít szolgálatot. Rajtuk keresztül is tudom, hogy az az elhivatottság, amivel a katonáink végzik a rájuk bízott feladatokat, az igazán példaértékű. Én nagyon tisztelem azokat, akik ilyen szolgálatot vállalnak.