A Don-kanyarban elesettekre emlékeznek a menetelők (videó)

A január 18-án, Olcsvaapátiból induló doni emlékmenet csütörtökön délelőtt Bökönybe érkezett. A menet résztvevői, tagjai (köztük vármegyei hagyományőrzők, a főszervező, Honvédsuli Egyesület tagjai, a Honvéd Kadét Programban résztvevő fiatalok és a kezdeményezéshez útközben csatlakozó civilek) megkoszorúzták a helyi görögkatolikus templom udvarán található második világháborús emlékművet.

Mák Dáviddal még a koszorúzás előtt váltottunk néhány szót. A huszonegy esztendős gégényi fiatalember, aki civilként ipari alpinistaként dolgozik, is honvédsulis. Nyugodtan kijelenthetjük, van tapasztalata a „menetelésben”.

– Tizenegy éve vagyok honvédsulis, ez pedig már a tizenkettedik emlékmenetem. Számon tartom, összesen 1450 kilométer van a lábamban. Január 18-án indultunk Olcsvaapátiból, a menet első szakaszát 21-én zártuk, ezek a napok csak a gyaloglásról szóltak. A mostani szakasz inkább autós. Naponta több településen megállunk, és tartunk megemlékezéseket, koszorúzásokat. Ma összesen öt helyszínen fogunk koszorúzni – mondta csütörtök reggel Mák Dávid, aki hozzátette, februárban újra a menetelésé lesz a főszerep.

– Az olcsvaapáti indulás után esős napok köszöntek ránk, teljesen elázott az egyenruhám, aztán pedig szinte megfagytunk, mert napközben is rettentően hideg volt. Átlagban egy nap huszonöt kilométert tettünk meg eddig, a fogadtatás azonban mindenhol remek volt, a helyi polgármesterek, településvezetők pogácsával, forró teával vártak bennünket – mesélte lapunknak a gégényi fiatalember.

A második világháborús emlékmű megkoszorúzása előtt dr. Simon Miklós Miklós, a térség országgyűlési képviselője megköszönte a Honvédsuli Egyesület munkáját, hogy évről évre megszervezik a doni emlékmenetet.

– Nekünk, a kései utódoknak kötelességünk emlékeztetni a fiatalabb nemzedéket arra, hogy mi történt 1943 januárjában – mondta a képviselő, aki felidézte: a Don-kanyarban elesett bakák közt voltak nyíregyházi, illetve nyírbátori katonák is, akik több ezer bajtársukkal indultak neki a keleti frontnak.

– A négyezer-ötszáz magyar katonából csak 735-en tértek haza a családjukhoz – fogalmazott dr. Simon Miklós.

Papp Csaba, Bököny alpolgármestere emlékező beszédében rámutatott: ma nem csak gyászolni, hanem emlékezni is jöttünk.

A csütörtöki megemlékezésen és koszorúzáson részt vett Baracsi Endre, a vármegyei közgyűlés alelnöke is. TG

A doni katasztrófa és az előzményei

Hajdan a Báthory István Laktanyából indultak a nyírségi bakák 1942. november 1-jén a keleti front poklába. Még a hadműveleti területre való vasúti szállítás alatt súlyos és érzékeny veszteség érte a 12/III. zászlóaljat. 1942. november 4-én éjjel két órakor a Lengyel Főkormányzóság területén Suchedniow község előtt 500 méterre a partizánok két, kővel megrakott vasúti kocsit futtattak neki a szerelvénynek és a mozdony mögé kapcsolt tiszti vagonban az ütközés következtében a világítógáz tartálya felrobbant és a vagon kigyulladt. A szerencsétlenség következtében 16 tiszt, 2 altiszt és 9 honvéd vesztette életét, közöttük a zászlóalj parancsnoka, Koppány Vilmos százados is. A 12/III. zászlóalj, melynek zászlóaljtörzse, távbeszélő szakasza és géppuskás százada a 10. könnyű hadosztály tartaléka lett volna, január 12-én vette át a védőállásokat és a felszereléseket. A szovjet Vörös Hadsereg 1943. január 12-én, 30-35 fokos hidegben az arcvonal északi részén, az urivi hídfőből kiindulva áttörte a magyar vonalat és 8-12 kilométer mélyen hatoltak előre, majd január 14-én délen, a scsucsjei hídfőben 50 kilométer szélességben törték át a védelmet. Az átfogó támadás következtében a 250 ezer fős 2. magyar hadsereg kötelékéhez tartozó honvédek és munkaszolgálatosok közül mintegy 125-130 ezren estek el, sebesültek meg, vagy estek fogságba. A nyírségi gyalogezred is súlyos veszteségeket szenvedett a doni harcokban, a 4500 fős sereg tagjai közül mindössze 735-en tértek haza az oroszországi frontról.