2024.03.15. 13:53
Fejet hajtottak a forradalom helyi hősei előtt
A szabadságharc után Vörösmarty Mihály és Bajza József is bujdosott Mátészalkán.
Fotó: Janics Attila
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékeztek csütörtökön Mátészalkán, a Kálvin téren. Az ünnepi beszédet dr. Latorcai János, az Magyar Országgyűlés alelnöke, a KDNP országos választmányának elnöke mondta, aki rávilágított, 176 évvel ezelőtt a fővárosban a márciusi ifjak vér nélkül vívták ki a szabadságot, nyilvánították ki azokat az elveket, melyek később alapot adtak az áprilisi törvények megalkotásához is.
Ünnepi megemlékezés Mátészalkán
Fotók: Janics AttilaA megmaradás volt a tét
– Kiszabadították a politikai foglyokat, és megalapították az önálló magyar állam szellemiségét. Az ország és a nemzet szíve akkor a fővárosban dobogott. Annak lüktetése azonban futótűzként terjedt az országban: vidéken egymás után jöttek létre forradalmi intézmények, többek között itt, Mátészalkán is. A vármegyében népgyűléseket tartottak, a településeken nemzetőrségeket szerveztek, s még a legkisebb falvakban is adakoztak a haza javára – elevenítette fel a forradalom eseményeit dr. Latorcai János.
Az országgyűlés alelnöke kiemelte: a vér nélküli forradalom azonban fegyveres konfliktusba torkollott, és szabadságharccá alakult.
– A tét már nemcsak a politikai és társadalmi átalakulás megőrzése, hanem a magyarság megmaradása volt. Az események olyan katonákat kívántak, akik az életüket is hajlandóak voltak feláldozni a hazájukért. Közéjük tartozott Dorgay Károly is, aki később honvédszázadossá lépett elő. A szabadságharc legyőzése után neki is a várbörtön jutott osztályrészül, és csak később térhetett vissza postamesteri szolgálatába, s róhatta Mátészalka útjait – tette hozzá az alelnök.
A jelen a híd múlt és jövő között
Dr. Latorcai János szerint a szabadságharc idején az osztrák birodalmi törekvések álltak szemben a szuverén magyar államisággal.
– A 12 pont történelmünk során először fogalmazta meg a jogállamiság követelményrendszerét, s láthatjuk, hogy elődeink nem pénzt és jólétet kívántak. Azt szerették volna, hogy ami a miénk, azzal mi rendelkezhessünk. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy akkor is voltak, akik személyes jólétük gyarapodását a birodalom kiszolgálásban látták. Sajnos olyanok is akadtak, akik viszont őszintén hittek abban, hogy hazánk fejlődése akkor garantálható, ha beolvad a nagy birodalomba. Ma sincs ez másképp, most is többen hisznek abban, hogy hazánk jövője csak egy európai egyesült államokban képzelhető el. Ezek az emberek vagy nem képesek levonni a magyar történelem tanulságait, vagy egyszerűen nem akarják. Úgy vélem, a jövőt nem ők jelentik. 1848 hősei nem ezt az utat jelölték ki számunkra. Széchenyi, Kossuth és Deák bár eltérő személyiségek voltak, eltérően jelölték meg a tennivalókat, és másképp látták az előttünk álló jövőt. Azonban közös akarattal álltak a harc és az eszme szolgálatába, a beolvadás helyett a függetlenséget választották – hangsúlyozta dr. Latorcai János, majd aláhúzta: a történelem arra tanít minket, valódi jövőnk csak akkor lehet, ha megbecsüljük a múltunkat, és elfogadjuk, hogy a múlt és a jövő között a jelen feszíti ki az összekötő hidat.
Hazánkat megilleti a függetlenség
A köszöntők után a résztvevők megkoszorúzták Dorgay Károly, Kézy László és az ötven ismert mátészalkai közvitéz emlékművét, majd a program a Szentpétery Zsigmond Kulturális Központban folytatódott. A résztvevők a Duna Művészegyüttes és Rubold Ödön Jászai Mari-díjas színművész Apák és fiak című táncelőadását tekinthették meg.
Dr. Hanusi Péter, Mátészalka polgármestere a jelenlévőknek elmondta, a márciusi ifjak 12 pontja a szabadság 12 pontja volt.
– A márciusi ifjak hittek abban, hogy Magyarországot megilleti a függetlenség, hogy saját kormánya legyen. Akik túlélték a szabadságharcot, arra kényszerültek, hogy bujdossanak. Mátészalkán a kastélyszálló annak idején a Vay-kúria volt, ahol Vörösmarty Mihály és Bajza József is bujdosott. Nem mertek elindulni, nehogy letartóztassák őket, ám az ifjú Vay édesapjával – aki jó kapcsolatokkal rendelkezett a császári udvarban – megbeszélte, hogy egy olyan dokumentumot kaphassanak, amivel végigutazhatják az országot. Ez a menlevél mentette meg őket – elvénítette fel a szabadságharc utáni időket a polgármester, majd felhívta a figyelmet, hogy emlékeznünk kell a hősökre.
– Annak a nemzetnek nincs jövője, amelyik a hagyományaira nem emlékezik. Annak ingatag jelene, és bizonytalan a jövője – tette hozzá.
