Éltek a művek a koncerten

Másfél évnyi kényszerszünet után a napokban újra folytatódhatott a Cantemus Kórusintézmény bérleti koncertsorozata. Az idei első hangversenyen a közönség soraiban ott ült Szabó Barna zeneszerző, akinek két műve is felcsendült a Cantemus Vegyeskar előadásában, Szabó Soma Liszt-díjas karnagy vezényletével. A hangverseny után kértük fel Szabó Barnát egy kis beszélgetésre.

Milyen régi a kapcsolata a Cantemus Kórusintézménnyel?

A kapcsolatomat a nyíregyházi kóruscsaláddal úgy jellemezhetném, hogy régi-új. Szabó Soma karnaggyal ugyanis régóta – ki lehet mondani, hogy közel harminc éve – baráti kapcsolatban vagyok, mivel a debreceni konzervatóriumban felettem járt vagy három évvel. Kórusműveket ugyanakkor jóval később kezdtem el írni, 2007-ben készült el az első művem. Azóta viszont – nem azt mondom, hogy csak azt írtam, de – rengeteget kórusművet írtam, ezt tekintem a fő profilomnak, ugyanakkor meg ahhoz képest viszonylag keveset énekeltek tőlem a Cantemus együttesei. Ebben a teremben például 2009-ben voltam először és utoljára.

A Nyíregyházi Vegyeskar ma este két szerzeményt énekelt el öntől, az egyik mű ősbemutatója éppen egy hete volt Vásárosnaményban: Dancs Lajos népdalkutató születésének századik évfordulójára készítette el a népfeldolgozásokat. Részt vett azon a hangversenyen?

Nagyon szerettem volna elmenni, de egy másik nagyon sürgős munkámat nem tudtam befejezni, lóhalálában dolgoztam azon, így nem tudtam megoldani az utazást. Szerettem volna ott lenni, s minden érzelgősség nélkül mondhatom, szívügyem lett volna, hogy ott legyek, ugyanis magam ugocsai származású vagyok, a szomszédban, a kárpátaljai Tiszakeresztúron nőttem fel. Diákkoromban sokat vonatoztam Nyíregyházán keresztül a Tiszaeszláron lakó lelkész nagyapámhoz, ott is laktam a konzervatóriumi időszakban, vagyis ez a vidék nekem nem a második, hanem a másfeledik otthonom. A másik kötődés, hogy a sógorom Györteleken volt református lelkész, a 2000-es évek elején sokat nyaraltam nála, sok időt töltöttem a Holt-Szamos partján. Egyszer azért ültem biciklire, hogy átkerekezzem Nagyecsedre megkeresni annak a Murguly Lajosnak a sírját, aki ezek közül a népdalok közül hármat felénekelt a népdalokat gyűjtő Dancs Lajosnak. Nagyon szeretem a népdalokat, mind a szatmári népzenét, mind Murguly Lajos előadását az 1960-as évekből. A sírját aztán nem találtam meg, mert lement a nap, s kiderült, hogy azt a régi temetőt lezárták, ahol nyugszik.

Akkor az ön számára most volt ennek a népfeldolgozásnak az ősbemutatója.

Nekem abszolút most volt az ősbemutató. Soma küldött az egyik próbáról felvételeket, már akkor nagyon tetszett. Mondtam néhány javaslatot, most hallottam azokat is visszaköszönni.

Ezt a népdalfeldolgozást eredetileg vásárosnaményi felkérésre írta. A zeneszerzők között mindig élénk a vita, hogy lehet-e megrendelésre dolgozni, vagy nem...

Szerintem csak megrendelésre lehet igazán jól dolgozni. Talán úgy helyesebb megfogalmazni, hogy a legjobb motiváció – legalábbis a számomra –, ha van egy meghatározott alkalom, ha vannak konkrét előadók és egyéb konkrét paraméterek. Számomra ez a legeslegjobb inspiráció, de sok kollégát ismerek, akik szintén ugyanígy vannak ezzel. A legfontosabb, hogy a zeneszerző érezze, egy létező műfajhoz kell adnia tudását és tehetségét, vagyis nem az asztalfiók számára ír.

Várható-e, hogy hamarabb jön Nyíregyházára, s nem kell újabb 12 évet várnunk?

Bármikor jövök, amikor szívesen hívnak. Szabó Soma karnaggyal már beszélgettünk további együttműködési lehetőségekről. Én büszke vagyok a mai előadásra, az ország egyik legjobb énekkarát hallhattam, gondolom, Nyíregyháza is büszke a művészeti együttesre, a kóruscsaládra. Szeretnék még visszajönni. Nagyon jól éreztem magam a ma esti hangversenyen, remek koncert volt. Külön megfogott a koncert műsorvezetése, ami élővé és közvetlenné tette a hangulatot. Ismerem korábbról Szabó Dénes karnagyot is, de még nem láttam, ahogy a saját közegén belül ennyire családiasan, kötetlenül, felszabadultan kommunikál a közönséggel. Az egésznek volt egy áhítatos jellege. Olyan koncerten éreztem magam, ahol éltek a művek, s a közönség aktív részese volt mindennek. Csak gratulálni tudok a közreműködőknek.