Élménydús futókaland arannyal és ezüsttel

Három éve vonzza a terepfutókat a Keszthelyi-hegység, ami korábban egy ismeretlen miliő volt számukra. Hála az ötletgazda Juhász Péternek (ironman, ultrafutó) és Kiss Zalánnak (a Cserszegtomajfutás SE elnöke, terepfutó), a rendezvény főszervezőinek, akik hagyományt teremtettek a Vadlán Ultra Terepből (VUT). Tizenkét település (Cserszegtomaj, Rezi, Zalaszántó, Vindornyalak, Vindornyaszőlős, Nagygörbő, Várvölgy, Vállus, Balatonederics, Balatongyörök, Vonyarcvashegy, Gyenesdiás) és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park összefogásával rendezték meg az idei megmérettetést is. Többek között elindult Elek-Belus Fruzsina, a Nagy-Szénás kör női rekordere és testvére, Be­lus Tamás, akit tavaly az év extrém sportolójának választottak Nyíregyházán.

Csodálatos panoráma

– A Vadlán Ultra Terep az idei furcsa futóév leghosszabb magyar terepultraversenye volt a maga 108 kilométerével és több mint 3000 méter szint­emelkedéssel – említette Fruzsina. – Az útvonal egészen lenyűgöző: hét kilátóval, két várral, a zalaszántói sztúpa és négy Vadlán-lik érintésével vezet körbe a Keszthelyi-hegységben, megannyi csodálatos panorámával, erdei élménnyel.

– A Vadlánon a 2019-es harmadik rendezésen vettem részt először, és meg kell, hogy mondjam, az év egyik legszebb futóélménye volt. Ritkán látni ilyen jó szervezést és ennyire családias hangulatot, a Keszthelyi-hegység pedig sokkal több izgalmas látnivalót tartogatott, mint ahogy azt a legtöbben gondolnák – tette hozzá Tamás.

– A tavalyi győzelmem után címvédőként indultam el, a cél egyértelműen a dobogós helyek egyikének megszerzése volt. A 2019-esnél sokkal erősebb mezőnyben kellett ezt megkísérelnem, hiszen ott állt a rajtban a tavalyi második Dittrich Andráson kívül számos Spartathlon-teljesítő, a világbajnoki ezüstérmes ultrafutó klasszis Halama Levente, és az új generáció tehetséges képviselőiből Bacsó Bence, Sárdi Tamás és Madas Bálint is. De ami még ennél is fontosabb nekem, hogy szintén a leghosszabb távon indult a testvérem, Elek-Belus Fruzsina is, akitől az elmúlt hónapok biztató edzéseredményei után szintén jó eredményt vártunk.

A reggel hatórai rajt után az első negyven kilométeren együtt haladt az élboly, benne a verseny összes esélyesével.

– A váratlanul jött meleg idő, és az erős tempó aztán három főre apasztotta ezt a csoportot, már csak két fiatal ellenfe­lem, a tavalyi második 28 éves Dittrich András és a 25 éves Bacsó Bence haladt velem az élen. A melegen kívül a hirtelen jött vádligörcsök is hátráltattak, ráadásul egészen korán, már a verseny 35. kilométerétől. Az 53. kilométernél lépett el tőlünk András, aki az egyik frissítőpontról nálunk egy bő perccel hamarabb indult tovább. Néhány kilométerrel később Bence lassult le, ő a „rövidebb”, 30–50 kilométeres távok specialistája, így egyedül maradtam a második helyen.

A táv második fele jóval nehezebb az elsőnél: kellemetlen, köves meredek emelkedőkkel és lejtőkkel, amiken a görcsök miatt már nem tudta ledolgozni a hátrányát Tamás.

Érett versenyzés

– Küzdöttem becsülettel, de a túl nagy akarásban óhatatlanul jöttek a hibák: esés, kis eltévedés, nem tervezett megállások lassítottak. Az utolsó 20 kilométeren már nem volt reális esélyem behozni Andrást, csak a biztonságos célba érésre fókuszáltam. Közben jó híreket kaptam Fruzsiról is. A nehéz pillanatokban fantasztikus volt hallani, hogy vezeti a női mezőnyt. A táv első felében még Hajduk Eszter állt az élen, aztán Fruzsina taktikus és érett versenyzéssel a második 50 kilométeren az élre állt, és végül magabiztos, 40 perces előnnyel győzött Serly Valéria és Hajduk Eszter előtt. Én a tavalyi győzelem után ezúttal a második helyet szereztem meg a végig nagyon erős és összeszedett Dittrich András mögött, a harmadik pedig kisebb meglepetésre jóbarátom, Baranyai Tamás lett.

Belus Tamásnak ez volt az év utolsó nagy versenye, legközelebb szervezett futáson már csak az Extreme Trail szokásos, december végi Tarcal–Tokaj futásán vesz részt. Természetesen addig sem áll le, edz, hisz neki ez a szenvedélye, a lételeme.

LTL