A lőállásban megszűnik a külvilág, ott nem számít más, csak a cél

Az önfegyelem, a koncentráció és az összpontosítás olykor káprázatos teljesítményekben csúcsosodik ki – így van ez a sportlövészetben is. A lőállásban a külvilág a lőlap közepén lévő körré zsugorodik, és nem számít más, mint a cél. Először a lélegzetvétel hallatszik, néhány másodperc után pedig az egymást követő, hatalmas dörrenések. A profik már a lövés pillanatában tudják, hogy mennyire céloztak pontosan – én, aki életemben most először sütöttem el fegyvert, csak akkor láttam meg, hogy nemcsak a lapot találtam el, de a belső köröket is, amikor Tóth Istvánnal odaballagtunk, hogy elhozhassam a „bizonyítékot”.

Sárban, mocsárban is működik

A Sitmar Lövész Tömegsport Egyesület elnöke a napokban Nyíregyházán, a Stadion úti lőtéren látott vendégül bennünket, és miután beszélgettünk a fegyverekről, az egyesületről és persze a sportág hazai kiválóságainak pályán kívüli párbajáról, néhány lövés erejéig mi is elfoglaltuk a lőállást. Előtte viszont István, Laczkovszki Zsolt és Galambos Attila kalauzolásával rácsodálkoztunk a pisztolyokra, puskákra – én leginkább arra a golyószóróra, ami a világháborút is megjárta.

– Agyonverhetetlen fegyver volt, és bár csak 38–40 lőszer/töltény fért el benne, annyira nehéz, hogy komoly erőfeszítés kellett a mozgatásához – mesélik. Mellette az 1930-as évekbeli gengszterkörökben népszerű Thompson típusú amerikai fegyverre hajazó, a II. világháborúban is alkalmazott orosz PPS géppisztoly. Találunk itt egy olyan puskát, aminek szuronya is van: ha a golyó nem ért célt, közelharcban is használták. És persze van AK is: a világ egyik leg- gyakrabban használt fegyvere a Kalasnyikov, ami ahogy vendéglátóink fogalmaznak, gerillaharcban, sárban, mocsárban, egyszóval minden terepen jól működik. A következő, amit megnézünk, az AMD 65: ezt használja a magyar honvédség is, de István mutat Glockot is – a nagy kaliberű pisztoly sokszor szerepel krimikben, ahogy a filmvásznon is. Az egyesületi szobában két lőlap is helyet kapott a falon: mindkettő István büszkesége. Az egyikre 25 méterről lőtt, az egykezes lövés 193 kört ért, a másikra pedig 15 méterről érkezett lövés, és 186 kör lett a vége.

Jeles jubileum

– Van átjárás a pisztolyosok és a puskások között, de mindkét fegyvernem más technikát igényel, a tapasztalatunk pedig az, hogy minél idősebb valaki, annál jobban szereti a puskákat. Hogy miért? Mert az idő mú­lásával romlik a szem, és az első irányzék homályosabban látható – ez a puskáknál jóval kisebb problémát jelent. Én is ezért lövök már inkább ezzel – mosolyog István, akitől megtudjuk: az idén jeles jubileumot ünnepelnek.

– Éppen harminc éve működünk tömegsport-egyesületként Nyíregyházán. A fő feladatunk a kezdetektől a felnőtt lövészsport és a tömegsport igényeinek kiszolgálása. Aki belép hozzánk, gyakorolhat, tanulhat: vannak lég-, kis és nagy kaliberű pisztolyaink, puskáink. Nemcsak azokat várjuk, akik versenyezni szeretnének: önvédelmi fegyverkezelést is oktatunk, s igazolást is adunk az ilyen engedéllyel rendelkezőknek. A fegyvereket elzárva tartjuk, de azok, akiknek van erre engedélyük, természetesen hazaviszik és otthon tisztítják, ápolják a fegyverüket.

– Járnak hozzánk nagyon fiatalok, de az idősebb korosztály is képviselteti magát: volt például egy 80 év feletti egyesületi tagunk, akinek bár már remegett a keze, rendszeresen itt volt és lőtt: fiatal korában katona volt, és ez visszahozta számára az emlékeket. Vannak, akik versenyszerűen, mások pusztán hobbiból művelik e szép sportágat. A statikus pontlövészet mellett népszerű a dinamikus lövészet is, a taktikai versenyszámokban mozgás közben, felbukkanó célokat kell eltalálni – épp úgy, mint a való világban – mondja István, és hozzáteszi: a tagdíjakból és támogatásokból tartják fenn magukat. A tagok egy része rendszeresen versenyez és szerez minősítéseket a Magyar Dinamikus Lövészsport Szövetség és a Magyar Sportlövők Szövetsége versenyein, az egyesület havonta rendez pontlövész-, önvédelmi és taktikai versenyeket.

Fontos tényező a szél

És hogy miért kezd el valaki lövészetre járni? – István, Zsolt és Attila szinte egyszerre mondják, hogy a kikapcsolódásnak ez egy olyan formája, amibe nem fér bele az, hogy valakinek elkalandoznak a gondolatai. – A lőállásban mindent ki kell zárni, és csak a lövésre koncentrálni: biztos, hogy itt senki sem gondolkodik munkahelyi vagy családi gondokon. Sokszor halljuk azt a tagjainktól, hogy azért jönnek, mert itt ki tudják lőni magukból a feszültséget. Akár versenyez valaki, akár hobbiból lő, rendben kell lennie pszichésen és fizikálisan is, a jó állóképesség elengedhetetlen. A testi, lelki adottságok mellett a körülmények is befolyásolják a teljesítményt, például a szél iránya és sebessége is: 500 méteres lövésnél akár 70 centiméterrel is „eltérítheti” a szél a lövedéket – meséli István, Attila és Zsolt, akik abban is egyetértenek, hogy a sikerélmény a lövészetben is hatalmas motiváció. – Óriási öröm, amikor valaki azt érzi, hogy a sok gyakorlás hatására fejlődik, és nemcsak a lőlapot, hanem annak belső köreit is eltalálja. Ez az öröm tartja nálunk őket – mondják, mi pedig annak örülünk, hogy néhány lövés erejéig ízelítőt kaptunk a lövészet szépségeiből.