Olimpiai arany nélkül is van élet a földön

2021. július 31-én Cseh László csak hetedik lett a 200 méter vegyesen, a búcsúfellépésén mégis vastapssal búcsúztak tőle a sportág jeles képviselői. A kínai Vang Sun ugyan az első olimpiai aranyát nyerte, a döntő után mégsem csak őt dicsőítették a Tokiói Úszóközpontban. Legalább ekkora ünneplést kapott a pályafutását ezzel a fináléval lezáró magyar versenyző is. Maga az aranyérmes is előtte hajolt meg a parton. Ezzel minden idők legeredményesebb nem olimpiai bajnok úszója intett búcsút az uszodának, élete ötödik olimpiai szereplése után. Cseh László felnőttversenyeken 70 érmet nyert, közte két világbajnoki aranyat, négy olimpiai ezüstérmet és tizennégy Európa-bajnoki címet. Olimpiai aranyak és világrekordok nélkül is a sportág egyik legendájává, a szurkolók kedvencévé, a sporttársak által elismert úszóvá vált az évek során. Az úszólegenda a közelmúltban Tiszavasváriban járt a Tiszavasvári Olimpiai Baráti Kör meghívására, és a közönségtalálkozó után lapunkra is készségesen szakított időt. 

Súlyos asztmával küzdött 

Sportágválasztása szinte predesztinálva volt, hiszen édesapja ifjúsági Európa-bajnoki címet nyert hátúszásban, így nem lehetett kérdés, hogy ő is az uszoda felé veszi az irányt. Még ötéves sem volt, amikor a család régi barátja, Kiss Miklós megtanította úszni. 

– A családi indíttatás erősen befolyásolt, de emellett természetesen, mint minden gyerek, én is kipróbáltam a focit, sőt egy időben a kosárlabdával is kacérkodtam – idézte fel a kezdeteket Cseh László, majd azt is elárulta, hogy karrierje már egész korán veszélybe került. 

– Tízéves voltam, amikor kiderült, hogy elég súlyos asztmám van. Egy évvel később három hetet töltöttem a Törökbálinti Tüdőgyógyintézetben, de a kezelésekkel nem tudták orvosolni azt, hogy a tüdőkapacitásom lényegesen kisebb annál, amit a versenyszerű úszás megkívánna, ennek a hátránynak a tudatában is maradtam és nem bántam meg. 
Az évek során szinte névjegyévé vált, hogy tükörsimára borotvált fejjel állt a rajtkőre, ennek is megvan az oka. 

– A sapkát ki nem állhattam, ezért már egész korán a nagyobb versenyek előtt megszabadultam a „loboncomtól”, ami egyébként soha nem volt 3-4 cm-nél hosszabb. Amikor azonban ­nemhogy tized, hanem századmásodpercek döntenek egy-egy helyezésről, akkor minden apróságnak nagy ­jelentősége van. A felkészülés alatt emiatt gondban is voltam, ha olyan uszodába mentünk edzeni, ahol megkövetelték a sapka használatát. Kénytelen voltam felvenni és ilyenkor mindig tudatosult bennem, hogy miért nem szeretem viselni. Elnyomta a fejemet, kizárta a külvilágot, szabadabban éreztem magam nélküle – mondta Cseh László, aki azt is elárulta, hogy a nevét viselő törökbálinti uszodában ezzel kapcsolatban kivételeznek vele. 

Az úszók megszámlál­hatatlan hosszt úsznak le faltól falig, így hatalmas a monotonitástűrésük, legnagyobb ellenségük azonban a szinte megszokhatatlan korai kelés. 
– A korai kelés mindig fájdalmas volt, soha nem ébredtem magamtól, mindig az óracsörgés ugrasztott ki az ágyból. Viszont annyira hozzászokott a szervezetem ehhez, hogy vasárnap, amikor tovább aludhattam volna, akkor is felébredtem legkésőbb fél hétkor. Most, hogy már nem versenyzek, nagyon könnyen visszaszoktam és élvezem, hogy nem órára kell kelnem. 

Phelps volt a példaképe 

A rengeteg érem közül egy hiányzik, mégpedig a legfényesebb, az olimpiai arany, Cseh László mégsem elégedetlen a pályafutásával. 

– Szerencsés vagyok, ez nem kérdés. Rengeteg csapattársam ugyanúgy szenvedett mellettem, ugyanúgy sírt, mint én, lehet, hogy néha még többet, és keményebben is dolgozott nálam, mégsem ért el semmilyen eredményt. 

Korszakos úszózsenikkel versenyezhetett, amikor azonban a verhetetlen Michael Phelps leadta a 200 és a 400 vegyest, akkor jött a ­szintén amerikai Ryan Loochte. 
– Sokat gondolkoztam ezen is. Rájöttem: nekem Michael Phelps volt a példaképem. Több annál, a motivátorom. Mindig őt akartam legyőzni, folyamatosan sarkallt arra, hogy még jobb legyek. 

– Sokáig „kergettem” az olimpiai aranyat, mert az élt bennem, az az igazi, a minden, aki olimpiai bajnok. ­Rióban 2017-ben, 2018-ban még mindenképp így gondoltam. 

Az érmek rangsorolnak 

– Aztán 2019-ben kezdtem rájönni, olimpiai aranyérem nélkül is van élet a Földön. Persze, érmeket osztunk, amelyek rangsorolnak végső soron. De az, hogy valaki olimpiai bajnok, az nem jelenti azt, hogy sokkal többet tett a sikerért, mint a 15. Az első és a 15. között szemernyi különbség sincs felkészülés tekintetében. Rengetegen járják végig ugyanazt az utat, csak van, aki egy kicsit tehetségesebb, van, akinek jókor és jobban jön ki a lépés, van akinek rossz napja, pechje van, a másik meg éppen aznap szerencsésebb. Úgy könyvelnek el, mint minden idők legsikeresebb nem olimpiai bajnok úszóját. Nagyon jó érzés mindez, és segít abban, hogy el tudjam magam helyezni az úszás terében. Hogy kicsit jobban értékeljem azt a rengeteg eredményt, amit elértem.