„Elismerés illeti a hazaiakat, amiért ennyire megnehezítették a dolgunkat”

A labdarúgó Magyar Kupának az a szépsége, hogy különböző osztályban szereplő együttesek összekerülhetnek egymással és olyankor a kis csapat is megmutatja magát ország-világnak, nagy bravúrral pedig még jobban felhívhatja magára a figyelmet. Amikor miénk a „kis csapat”, akkor örülünk a csodának, ha az esélyesebb gárda képviseli vármegyénket, csak bízni tudunk abban, hogy érvényesül a papírforma.

Szerdán az NB III.-as ESMTK mindent megtett azért, hogy bravúrt érjen el, vagyis a legjobb tizenhat között búcsúztassa az élvonal ezüstérmesét, a Kisvárda Master Goodot. A szabolcsiak végig mezőnyfölényben játszottak, de kevés periódusa volt a meccsnek, amikor igazán nagy nyomást helyeztek ellenfelük kapujára. A rendes játékidő hajrájában a hazaiaknak is volt lehetőségük, ám kilencven perc alatt nem született döntés. Miként 120 perc alatt sem (ekkor már csak a Kisvárda veszélyeztetett), de a hosszabbítás ráadásában egy öngóllal előnybe került a Várda és ezzel meg is nyerte a meccset.

– A hazai csapat igazolta, hogy nagyon szervezetten védekezik, és ebből próbált támadásokat vezetni, olykor nem is veszélytelenül – idézi Török László vezetőedzőt a klub honlapja. – A hétvégi formánkból annyit sikerült átmentenünk, hogy rengeteg helyzetet kidolgoztunk, de azokat ki is hagytuk. Tipikusan az a kupamérkőzés volt, amikor egy meccsre akár két osztálynyi különbéget is el lehet időszakonként tüntetni a lelkesedéssel, de örülünk a továbbjutásnak, és teljesítettünk egy újabb feladatot. Nem mentség, de a csúszós pálya alaposan megnehezítette a dolgunkat, nemcsak a miénket, hiszen láthattuk, az ellenfél játékosai, sőt a játékvezető is megküzdött olykor a pálya talajával. Elismerés illeti a hazaiakat, amiért ennyire megnehezítették a dolgunkat.