#selfcare

A self-care a közösségi média által ismertté tett újabb társadalmi nyomás az embereken vagy inkább egy alapvető dolog, ami mindenki életébe be kellett volna, hogy épüljön mindenféle #selfcare nélkül.

Elsősorban megemlíteném, hogy bár alaposan utánajártam az „öngondoskodás” kifejezésen kívül nem találtam lényegre törőbb magyar fordításra, ami pedig nem teljesen fedi a valóságot. Az öngondoskodás azt jelenti, hogy gondoskodok magamról, kielégítem az alapvető szükségleteimet: eszem, iszom, alszom. A self-care valami pluszt jelent, egyfajta jutalomként épült be az emberek tudatába.

Motiváció: „Ha túlélem a hétfőt, este betolok egy nutellás palacsintát.” vagy „Ha sikerül a vizsgám veszek egy habfürdőt és a kedvenc zenéimet hallgatom uborkás pakolással az arcomon.”. Állandóan ott van az a „ha”, ami nagy

frusztrációt kelt az emberben, hiszen mi történik, hogyha nem valósul meg a feltétel. Semmi. Akkor egy szörnyeteg vagyok és már nem is érdemlem meg a törődést? Nem erről van szó. És mégis…

Az internet az információ gyors áramlását hozta, a közösségi média pedig megadta a lehetőséget, hogy a szomszédot ne a kerítésen keresztül kelljen lesni, hanem pixeleken keresztül, minden joggal, büntetlenül. Adta viszont a lehetőségét annak is, hogy ne a valóságot mutassuk meg magunkból és ne a valóságot lássuk, ami pedig nem titok, torzítja az énképünket.

A self-care fogalmával is hasonlóan bánt a média, úgy gondolom, ha nem lenne ez a platform, nem is lenne ekkora visszhangja. Ha bepötyögjük a Youtube-ra ezt a két szócskát, akkor rengeteg olyan videót dob fel, ahol kozmetikai termékekkel, fürdővel, teával, és még sorolhatnám, mennyi mindennel próbálják elérni azt a bizonyos érzést, amire annyira vágyunk.

Kifejezetten olyan tartalmat is felfedeztem – és ezen akadt meg legjobban a szemem –, ami olcsóbb termékeket ajánl, „csóró lányoknak”. Szerencsére vannak már olyan bejegyzések is, ahol őszintén nyilatkoznak mindezekről, megemlítve akár a komolyabb témákat is, mint a depresszió vagy – hasonlóképpen, mint én – pedzegetve, hogy mi áll self- care mögött valójában.

Tehát a médiafogyasztóba nem csupán az épült be, hogy valamiért meg kell érdemelni egy self-care napot (esetleg annyira kiégni, hogy már muszáj ezt megtenni), hanem az is pontosan elé lett tárva, hogy mivel és hogyan kell véghezvinni, és ha ez nincs meg, akkor lehet, hogy addig fokozódik a szorongása, hogy úgy érzi nem is valósulhat meg ezek nélkül.

Neki pontosan ugyanannak a márkának a habfürdőjét kell beszereznie, hiszen a lány a videóban annyira gondtalannak és boldognak tűnt tőle.

És felbukkan a kérdés: ha mindenem megvan, de az érzés elmarad, velem van a hiba? Nem kérdés, hogy a lélekkel foglalkozni kell, de nem csak ráadásként, dicséretként, hanem valamilyen módon érdemes a mindennapokba beleépíteni. Mielőtt még a test jelez, hogy a lélek elfáradt.

Ennek természetesen számos módja van: sport, jóga, meditáció, olvasás, keresztrejtvényfejtés, naplóírás, hosszas beszélgetés egy baráttal, pszichológussal. Mindenki maga dönti el, tapasztalja meg, hogy mi okoz számára felüdülést, ami a mindennapi stressz mellett szinte egy mini vakációként értelmezhető.

Eszterhai Anna Emese

Kisvárda Bessenyei György Gimnázium és Kollégium, 12. c