Szembesítő káröröm

Egyszerre ébreszt indulatot és együttérzést, feszíti komédia és szomorú lecke, de bőven kínál alkalmat helyzet- és önértékelésre is. A tárgyilagos szemlélő a homoszexualitást magánügyként kezelte eddig is, és ezután is ehhez tartja magát, mindaddig, amíg az érintettek nem pride-menetes provokációban, előjogok szerzésében, vagy a heteró többség számára kötelező érzékenyítésben akarják ezt megélni. Egy EP-i képviselőnek is magánügye ez, de mint közszereplőnek természetesen nagyobb a felelőssége, mit s hogyan csinál. Látható, hogy az emberi gyöngeség milyen hatalmas és látványos bukással járhat. Egy, a politikai ellenfelek szerint is sikeres szakmai pálya, karrier tört nyomban ketté, de ismerjük már azokat a kérdéseket is, amelyekre párt­állástól függetlenül keresik a választ.

Valóban különös, de inkább árulkodó, hogy miközben több prominens személy, diplomata volt a helyszínen, a „mindig korrekt belga sajtó” kiszivárogtatása csak a magyar esetében tette lehetővé nyomban a beazonosítást. Egy razzia során felmutatott bűnjel is erősen kérdéses lehet. Pontosan tudja mindenki, milyen könnyű pár tablettát, egy-két tasak port betenni valakinek a fiókjába, autójába, táskájába. Zárjegy nélküli ukrán cigivel is láttunk már ilyet: elég, ha a haragos ott hagy egy ilyen doboz csempészcigarettát egy presszó asztalán, aztán a presszót bezárják, a tulajdonos fizetheti a milliós büntetést. Kész, vége az üzletnek örökre. Kár is többet találgatni erről. Ami viszont nyomasztó, az a tömegpszichózis. Megint ezrével vannak jól értesültek, a mindenre lendületből mérget vevők, pedig Garbolctól Felsőszölnökig nem sokan lehettek ott az esetnél.

A melegjogi aktivisták is megváltoztak most, hogy ellenfélen lehet ütni. Most nem követelik az ügy tisztességes, minden részletre kiterjedő kivizsgálását, nincs ártatlanság vélelme, nem tüntetnek azért, hogy a kivizsgálás hivatalos eredményéig az érintett személyt állítsák vissza a munkakörébe, nem biztosítják a hozzátartozókat, barátokat a támogatásukról. A másság és ennek jegyében az ­egyetemes kultúra védelmezői kéjes kárörvendésbe és gúnyba csaptak át. Azok is, akik például hősként ünnepelték azt a DK-s Gréczy Zsoltot, aki nem kis történelmet írt aberrációjával. Egy EP-képviselő persze más, ez igaz, de ami gusztustalan és beteges, akkor is az, ha valaki csak NB II.-es szintű politikus, és ott is kispados.