Négy és fél év után váltottak Nagyecseden

Feczkó Tamás edző és az NB III-as futballcsapat útjai elváltak egymástól, az ősz végéig házon belüli megoldásra szavaztak.Egyszer hopp, másszor kopp, vagy egy másik frázissal élve derült égből villámcsapás. Feczkó Tamás, az amatőr válogatottal elért csehországi siker után azzal kellett, hogy szembesüljön, hogy elvesztette állását NB III-as csapatánál, a Nagyecsednél, ahol a kedd este köszönték meg a munkáját. A szakvezető négy és fél után távozik a szatmári társulattól, amelynek élén 2011-ben bajnoki címet ünnepelhetett, és éppen az ecsedi munkájának köszönhetően ülhetett le a Keleti Régió kispadjára is.

– Nagyon büszke vagyok arra, hogy az elmúlt négy és fél évben háromszor is sporttörténelmet írtunk Ecseden – mondta szerdán Feczkó Tamás, immár csak volt nagyecsedi edző. – Az első évben ezüstérmet nyertünk, utána az Európa-ligában főtáblás Loki elleni kupamérkőzés marad örök életre szóló élmény valamint az NB III-as bajnoki címünk. A csapatok kilencvenkilenc százaléka úgy szerzi meg az elsőséget, hogy minden a legnagyobb rendben van a háza táján, a miénk volt a maradék egy százalék, ahol ez nem így volt. Az első két és fél évben csak az edzői munkára kellett koncentrálni, sajnos utána már megváltoztak a lehetőségek, hiszen a csapatot csak az önkormányzat és Fodor András elnök úr támogatja, és mint minden városban, nálunk is jöttek sorra a gondok.

Csapatnyi ember távozott

Az első törést ezek szerint a bajnoki cím utáni időszak jelentette, amikor a csapat a megszerzett elsőség sem tudta vállalni az NB II-es indulást. A mostani időzítés pedig annyiban furcsa, hogy éppen az amatőrökkel elért sikerek után kellett szembesülni az edzőváltás tényével.

– Sokan kérdezték tőlem, hogy az első helyezés megszerzése után miért nem váltottam, nos azért, mert bíztam benne, rendeződnek a körülmények, hiszen azt ígérték – válaszolta meg a kérdést Feczkó Tamás. – Új csapat kialakítását terveztük el, sok fiatal játékossal. Makó Róbert, Tóth Szilárd, Markos János, Ricsei Ferenc, Tősér Sándor, Csáki Róbert, Balogh József, Csáki István, Szakács István, Marcsek Zoltán és Katona György személyében komplett kezdőcsapatnyi játékos távozott tőlünk az elmúlt másfél évben, többnyire rutinos, családos emberek mentek el tőlünk, nem véletlen, hogy másik csapatot választottak. Sosem dolgoztam a mezőgazdaságban, de annyit én is tudok, hogy ha nem kap rendesen enni a tehén, akkor nem fog mindennap tejet adni, és később hiába pótoljuk a tápanyagát, előbb-utóbb el fog pusztulni. Kicsit mi is így jártunk, ez a kapcsolat is megfáradt egy picit és véget is ért. Ami pedig az időzítést illeti, picit bánt, hogy az ősz utolsó három mérkőzésén nem én irányíthatom a csapatot, hiszen a mögöttünk álló két csapat és az Ibrány elleni hazai mérkőzésen reális esélyünk lett volna arra, hogy felzárkózzunk a középmezőnyhöz. Bízok a fiúkban, hogy nélkülem is megszerzik a kilenc pontot ezen a három meccsen. Az elmúlt években többször is megköszöntem Kovács Lajos polgármester és Fodor András elnök segítségét, és ezt teszem most is. Az egyesület első embere az amatőr válogatott csehországi selejtezőjén is bizonyította, hogy mekkora szükség is van rá, és mivel ott én vagyok úgymond a főnöke, természetes, hogy az Európa-bajnoki döntőn is köztünk lesz a helye.

Kétségtelen, az ecsediek jelenlegi tizenkettedik pozíciója nem méltó a másfél évvel ezelőtti bajnokcsapathoz, így egyértelműen az elmúlt hónapok gyengélkedése vezethetett a kenyértöréshez.

Felcserélődött a sorrend

– A nyáron kilenc futballista távozott tőlünk, ebből hatan meghatározó, rutinos játékosok – így a szakember. – Kilenc NB III-as szintű labdarúgót képtelenség egyetlen átigazolási szezonban megszerezni, leglalábbis olyan feltételekkel, amilyeneket mi tudtunk biztosítani. Sajnos nem volt meg az állandó kezdőcsapatunk, mert hétről hétre sérülések és eltiltások nehezítették a helyzetünket, és nagyon hiányzott elölről egy olyan befejező csatár, aki a kidolgozott helyzeteket értékesítette volna. Az sem vált a javunkra, hogy a tíz forduló alatt hétszer rúghattak ellenünk, ebből négyszer gólnélküli állásnál. Annak azért örülök, hogy sehol sem játszottunk alárendelt szerepet, és mindenhol győzelmi eséllyel léphettünk pályára. Nem érzem magam bukott edzőnek, sőt a fülemben cseng az a mondat, amit a pályám elején közölt velem az egyik általam nagyra tartott tanítómesterem: „Akkor leszel jó edző, ha tizenkét bábut raksz fel a mágnestáblára, lesz bajnoki címed és ki is rúgnak valahonnan”. Örülök neki, hogy nálam a sorrend felcserélődött, és ígérem, fogok még tizenkét bábut rakni a táblára...

Feczkó Tamással a kispadon 126 bajnoki meccset vívott a Nagyecsed, ezeknek éppen a felét, 63-at nyert meg az NB III-as csapat. Az ősz hátralévő három meccsére házon belüli megoldást találtak a vezetők: az eddigi technikai vezető és utánpótlásedző, Bíró Attila ül le a kispadra.

Furcsa az időzítés, de...

– Úgy tűnik, a csapat és Feczkó Tamás edző kapcsolata kissé megfáradt, nem jönnek az eredmények, szükség van egy új impulzusra mielőtt végleg a megyei első osztály felé száguldanánk a lejtőn – mondta a váltás hátteréről Fodor András, a Nagyecsedi RSE elnöke. – Az amatőr válogatott csehországi útja miatt kicsit fura az időzítés, de úgy ítéltük meg, Tamás is akkor jár a legjobban, ha most lépjük meg a váltást. Így sikerélménnyel a háta mögött távozhat, nem pedig mondjuk azzal a bélyeggel, hogy vele zuhan vissza a megye egybe a Nagyecsed. Nem kapkodunk, a télen hozzuk meg a végleges döntést edzőkérdésben.