Postánkból: Félnek visszaemlékezni a szemtanúk

1944. október 28-a szomorú

gyásznapként vonult be

Nyírmihálydi

történetébe. Ezen a napon

összeszedtek 246 civil férfi lakost,

közülük négyet agyonlőttek,

egyet túszként elvittek

Nagykállóba, ahol kegyetlen

kínok között meggyilkolták.

Hatvanöt év telt el azóta, és

sajnos, mai napig sem tisztázódott, hogy

miért kellett

Nyírmihálydiból ennyi

ártatlan személyt elhurcolni.

Kilencvenkilenc személyt közülük

az orosz katonai lágerekben gyilkoltak meg. A

Nyírmihálydi Magtár

Múzeum állandó

kiállításában

próbálja bemutatni a valós

eseményeket az eredeti dokumentumok és

visszaemlékezések szerint. Hiába

próbáltunk 1990-ben egy szerény

emlékművet állítani a

temetőben a meggyilkoltak tiszteletére, azt

savval lelocsolták.

A falu főterén egy cifra

emlékműven összekeverték a

meggyilkoltakat, az áldozatokat, a

hősöket a civilekkel. Sajnos, ez idáig

mindenféle kezdeményezés kudarcot

vallott, ebből is látszik: nem

akarják, hogy kiderüljön, ki a

felelős a gyilkosságokért.

Sokan mondvacsinált történetekbe

kapaszkodva magyarázzák az

igazságot. Nyírmihálydi

községben már csak egy páran

élnek azok közül, akik részesei

voltak a szomorú

történéseknek, ám ők nem

szívesen emlékeznek vissza a borzalmakra.

De azért van remény, több

száz oldalon, eredeti dokumentumok, hanganyagok

segítségével eljön az az

idő, hogy mindenki megtudja, miért

történt ez a kegyetlenség,

miért pont Mihálydiban, és kik

voltak az oroszok

segítőtársai! Addig is,

Mindenszentek idején a temetőben

lévő emlékmű talpazatán

gyújtsunk egy szál gyertyát,

emlékezzünk a meggyilkoltakra, az

özvegyekre, az árván maradottakra,

az elhunytak üdvösségére.

Szabó András, a Magtár

Múzeum vezetője