Segítsenek, kicsit sem fog fájni!

Milyen ország az, ahol három jegyellenőr karba tett kézzel nézi, hogy a két bottal járó, mozgás- és látássérült a kínok kínjával kapaszkodik fel a buszra és próbál leülni, miközben a sofőr sürgetően túráztatja a motort? Miért bámulják az utasok is üveges szemmel a szerencsétlen vergődését, ahelyett, hogy segítenének neki? Csáki Alexandra jegyzete.

Miért vagyunk ilyen átkozottul közönyösek? Nem a mi dolgunk felkarolni az elesettet? Vagy ha nem veszünk róla tudomást, akkor nem is létezik? Semmivel nem vagyunk így különbek a gyáva katonánál, aki a legvéresebb harc közepette veszni hagyja bajtársait, csak hogy a saját bőrét mentse, ahogy az állatoknál sem, akik a sánta, öreg csordabelieket menekülés közben a ragadozók közé terelik, ha úgy érzik, már a nyakukban liheg a végzet.

Elárulok egy nagy titkot: senkinek nem okozna lelki törést, ha segítő kezet nyújtana a rászorulónak. Próbálják ki nyugodtan, akik eddig azt hitték, darabokra hullik idilli életük, ha nem fordítják el a fejüket, amikor a nyomor szembejön velük. Nem fog fájni, sőt talán még gerincük is nő tőle.

- Csáki Alexandra -